Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
RECENZIÓK - Wolfgang Kos - Christian Rapp (Hrsg.): Alt-Wien. Die Stadt, die niemals war. 316. Sonderausstellung des Wien Museums im Künstlerhaus 25. Nov. 2004 - 28. März 2005 Ismerteti: MÉSZÁROS BORBÁLA
vagyis a Monarchia korában kitermelt „régi Bécs" mítoszokra, melyek a mai napig kihatnak a város érzékelésére. A „régi Bécs" ebben a változásokkal teli időszakban fejlődött a publicisztika, az irodalom, a képző- és iparművészet, valamint a városi élet számos más területén (bécsi dalok, operettek, városfotózás, veduták stb.) jelentkező toposszá, toposz-konglomerátummá. A régi Bécs az első világháborúig főként a várfalakkal körülvett, „biedermeier" császárvárost jelentette: amely korántsem a korabeli Európa harmadik nagyvárosaként, hanem egy csendes, idilli patriarchális úriházként jelent meg. A szabályozás előtti zegzugos bel- és külvárosi utcácskák, titkos belsőudvarok, mosónők és sétáló Schubertek világa egyfajta „antimodem mítoszként" 4 hat Párizs korabeli „nagyvárosi modernség" mítoszával szemben. Megjegyzendő, hogy a régi Bécs kultuszától némileg függetlenül a századfordulótól egész Közép-Európában jelentkezett egyfajta „biedermeier-kultusz", amely természetcsen éppen a városi élet bizonyos szegmenseire koncentrált. így Tormay Cécile egyik legismertebb regényében is egyfajta „régi Pest-Buda" mítosz érhető tetten. A város múltjának c folyamatos tematizálása egyrészt a társadalmi és urbanizációs változások konfliktusos átélésének következménye (ld. városfal, több száz épület lebontása): „az »egykor/ma« érvelés a pusztulás, a kedvezőtlen irányúnak vélt változás bemutatásának elterjedt módja" 6 . Szórványos ellenpéldákat a városi múlt démonizálására említhetnénk ugyan Bécs esetében is - pl. a Lueger-félc korszak és a Ringstrasse Bécsének démonizálása az 1920-as évek vörös Bécsének hivatalos várospolitikájában -, azonban kétségtelen, hogy a városi emlékezet az említett okok miatt általában a nosztalgia formáját ölti. Ez utóbbi kizárja önmagából a traumatizáló momentumokat és összemossa a különböző korszakokból származó emlékezeti elemeket: egyfajta időtlen „régi Bécset" teremtve. így pl. Luigi Kasimir, az 1920-30-as évek Bécsének egyik legnépszerűbb, üzleti vállalkozóként tevékenykedő grafikusának képei ritkán árulják cl, hogy voltaképpen mikori várost is ábrázolnak, ráadásul a művész szívcsen ismételte Rudolf Alt egykori és közismert nézőpontjait. (254. p.) A városi múltnak a nyilvánosság különböző színterein való szerepeltetése, a városi múltra alapozott új tradíciók 7 a mindenkori helyi hatalom egyik fontos legitimációs eszközéül szolgál. A „régi Bécs" mítosza szorosan összeépült a Habsburg mítoszszal, Ausztria külföld felé való reprezentációjával (ld. a világkiállításokon megjelenő régi Bécs kulisszáit). A Luegcr-féle városvezetés szívesen operált a történeti emlékezettel, az iparosodás előtti rendi polgári város konstruált képével vagy a (neo)gótika és a német lovagkor felhasználásával (ld. Rathauskeller). A városi hatalom szívesen nyúlt olyan korszakokhoz, amelyekben a város és a polgárság különös erővel rcndel4 KAUFFMANN, KAI: „ES ist nur ein Wien!": Stadtbeschreibungen von Wien 1700 bis 1873. Geschichte eines literarischen Genres der Wiener Publizistik. Wien - Köln - Weimar, Böhlau Verlag, 1994. 5 TORMAY CÉCILE: A régi ház. Budapest, SingerWolfner, 1914. 6 FEJŐS ZOLTÁN i.m. 217. p. 7 HOBSBAWM, ERIC: Hagyomány-termelés: Európa 1870-1914. In: Hagyomány és hagyományalkotás. Tanulmánygyűjtemény. Szerk.: HOFER TAMÁS - NIEDERMÜLLER PÉTER. Budapest, MTA Néprajzi Kutatócsoportja, 1987. 127-156. p.
