Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Wolfgang Kos - Christian Rapp (Hrsg.): Alt-Wien. Die Stadt, die niemals war. 316. Sonderausstellung des Wien Museums im Künstlerhaus 25. Nov. 2004 - 28. März 2005 Ismerteti: MÉSZÁROS BORBÁLA

kezett: így pl. a késő középkorhoz és a koraújkorhoz, a céhes polgárság virágkorához, amely persze szintén csak mítosz volt: hiszen a bécsi polgárság soha nem volt olyan önálló és erős mint pl. Németalföld vagy Észak-Itália polgársága. A kiállítás részletesen bemutatott két nagy századfordulós ünnepi felvonulást. Az 1879-cs ún. Makart Festzugot a császári pár esküvői, az 1908-ast pedig Ferenc József 60 éves uralkodói jubileuma alkalmából rendezték. (442. p.) Ezek a császár tiszteletére rendezett, több ezer reneszánsz jelmezes szereplőt megmozgató ünnepek is ezekre a régmúlt századokra hivatkozva kívánták kifejezni a város és egyben a Monarchia erejét. A kiállítás vaskos katalógusa a szorosan vett katalógus rész mellett mintegy 30 tanulmányt tartalmaz részben a Wien Museum, részben azon kívüli szakértők tollából, főként történészektől, művészet- és irodalomtörténészektől és építészektől. Ahogy a múzeum igazgatója, Wolfgang Kos az előszóban írja, a múzeum maga is részt vesz Bécs emlékezetének megalkotásában, hiszen már léte is szorosan összefügg a 19. század végi megváltozó várossal: hiszen akkoriban jött létre az első városi gyűjtemény a várfal maradványaiból, a bontások során talált régészeti emlékekből. A katalógus és a kiállítás mérete, a felvonultatott témák sokasága is jól mutatja, hogy a „régi Bécs" fogalma egy rendkívül színes konglomerátum, mely nem áll össze szilárd koncepciók rendszerévé. Ez a „diszkurzív mező"

8 a legkülönbözőbb kommunikációs csatornákon keresztüljön létre. A kifejezésmódokat, a művészet és a populáris kultúra különböző területein jelentkező Bécs mítoszokat veszi szemügyre a tanulmányok többsége: a (régi) város megjelenítését a vedutákon, grafikán, fotón játékfilmen, képeslapon, világkiállításokon, operettekben és dalokban, turizmusreklámban, képes albumokban és a hétköznapi tárgykultúrában. A régi Bécs mítoszának néhány gyakori motívuma is kibontásra kerül: így pl. a Schubert-kultusz ill. a különböző városi „figurák" (mosónők, fiákeresek stb.), a város heterogén társadalmából kiszűrt és stilizált alakok gazdag képi anyaggal bemutatható világa. A kiállítás nagy hangsúlyt helyez az egyes konkrét városrendezési munkálatok, bontások és építkezések bemutatására, hisz ahogy azt Karl Kraus megfogalmazta a Die Fackel-ban: „Az esztétáknak lesújtó kijelentést kell tennem: egykor a régi Bécs is új volt." ( 10. p.) Az esettanulmányok egy összehasonlító keretben kerültek elhelyezésre, amelyben Bécs 19. századi (városépítészeti és szimbolikus) átalakulása Párizs és Budapest hasonló - azonban mégis jó néhány egyedi vonással bíró - példája tükrében kerül megvilágításra. Reinhard Pohánka szerint Budapest esetében a 19. sz. második felében bekövetkezett városrendezés jóval radikálisabb volt, mint Bécsben: a változtatásoknak nagyobb teret engedtek, mivel itt nem jelentkeztek erős nosztalgiahullámok, és a császárvárossal való rivalizálás közös nemzeti érdek volt. (75. p.) A reformkor és a forradalom Pest-Budájának mitizálása, vagy akár a régebbi korokra való utalás (ld. Halászbástya, Ős-Buda vára) ugyan nem maradt el, azonban jóval gyengébb szerepet játszott a városi emlékezet kialakításában. Ugyanakkor megemlítendő, hogy Bécs városi diskurzusaiban sem maradt megkérdőjelczetlen a „régi Béccsel" való azonosulás 8 FEJŐS ZOLTÁN i.m. 212. p.