Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Sonkoly Gábor: Erdély városai a XVIII—XIX. században Ismerteti: GYŐRI RÓBERT

kap, holott nyilvánvaló, hogy az összefüggés pozitív irányú; szemben az egyenes me­redekségével, amelynek értéke szabályos eloszlás esetén: - l. Mindezen túl az erdélyi városhálózat átalakulásának feltárásában a dolgozat új eredményei figyelemreméltóak. Sonkoly Gábor meggyőzően mutatja be, hogyan válik egyre fontosabbá a helyi központi szerepkörre épülő hálózat a távolsági kereskedelem logikáját követő szerveződéssel szemben. Ennek hatására a tér telítődik központokkal, a korábban városhiányos területeken csekély múltra visszatekintő városok indulnak növekedésnek: a térlcfedés szabályosabbá válik. A nagy hagyományú szász városok szerepvesztése a vizsgált másfél évszázad alatt egyértelmű. Mindezeket a következte­téseket a szerző végső soron a népességnövekedés vizsgálatából szűri le, hiszen a rank-size módszer csak ezt veheti figyelembe (a kutatás külünböző szakaszaiban vizs­gált további változók nem magába az elemzésbe, csupán a vizsgálatba bevont települé­sek kiválasztásába épülnek bc). Mindazonáltal egyet kell értenem Bácskai Vera megállapításával, hogy csupán a rank-size görbék jellegéből kockázatos levonni azt következtetést, hogy az erdélyi városok nem alkottak integrált hálózatot. 8 Sajátos a kötet szerkesztési elve: az az eljárás, hogy a vizsgálat három etapját tel­jes mélységében bontja ki a szerző. Ezzel a - monográfiákban szokatlan megoldással ­az olvasó bepillantást nyerhet a történész „dolgozószobája", megismerkedhet a kutatás iterációs fázisaival. Viszont ez kissé egyenetlenné, „túlírttá" teszi a kötetet, mivel lé­nyegében ugyannak a módszernek, részben változó településállományon való tesztelé­sével és interpretálásával találkozunk. Talán szerencsésebb lett volna az érdemi elemzést a harmadik rész számára fenntartani. Befejezésül még egy problémára szeret­ném felhívni a figyelmet. Igaz ugyan, hogy a városhálózatnak, mint hálózatnak a vizs­gálata nem követeli meg azt, hogy az egyes városokról, a városok arculatáról, életéről szép tónusú képet kapjunk, dc Sonkoly Gábor monográfiájában az erdélyi városok tú­lontúl pontszerűen, arctalanul jelennek meg. Részben ennek tudható bc, hogy az alkal­mazott demográfiai küszöb következtében számos falusias településképű, városi funk­ciókkal nem rendelkező település is bekerült a városi mezőnybe, illetve - a morfológi­ai szűrő ellenére - néhány nagy népességű, hegyi szórványtelepülés is megjelenik. Egyik esetben pl. Topánfalva a középvárosok között tűnik fel. (71. p.) A kvantatitív eszközök korlátait ez esetben minden bizonnyal a helyismeret, az egyedi városok jobb megismerése oldhatta volna. A leírtakat összefoglalva: úgy gondolom, hogy Sonkoly Gábor munkája értékes ­bár nem hiba nélküli - kísérlet, a monográfia megjelenése ösztönözheti a kvantitatív megközelítés „újjáéledését" a hazai történettudományban. Az erdélyi városhálózat át­alakulásának vizsgálata pedig mindenképpen folytatásra érdemes vállalkozás. Győri Róbert X BÁCSKAI VERA: Sonkoly Gábor: Erdély városai a XVIII-XIX. században. Recenzió. In: Korall 10. (2002) 245. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom