Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Granasztói György: A barokk győzelme Nagyszombatban. Tér és társadalom 1579—1711 Ismerteti: SONKOLY GÁBOR

tatóit megragadó érvelés csak a jéghegy csúcsa, azt minden bizonnyal komoly és hosszú adatfelvétel és kvantitatív elemzés előzte meg. A könyv címe művészettörténeti megközelítést sejtet. A szerző azonban már az Előszóban világossá teszi, hogy társadalomtörténeti munkát tart kezében az olvasó, mely „a történelmi jelenségek mérhetőségéből és térbeli megjelenéséből indul ki". A kutatás időhatárait az alapforrásként választott városi adójegyzékek jelentik, melyek különleges értéket képviselnek, mivel európai viszonylatban is ritkaságszámba megy az ilyen hosszú időtartamon át vezetett, változatlan szempontokat követő, részletes forrás. Bár e források a 18. századra vonatkozóan is rendelkezésre állnak, a szerző történeti kérdésének megfelelően - az 1579-től vizsgált adójegyzékfolyam elemzését 1711-gyel lezárja, ekkorra ugyanis véglegessé vált az általa „barokk"-nak nevezett társadalomszerveződés diadala a városban. Az adójegyzékek feldolgozásának és a szerző érdeklődésének megfelelően a könyv két egységre tagolódik: az első rész a szerző által tömbökbe csoportosított házak jellemzői alapján rajzolja meg a vizsgált mintegy másfél évszázad változásait. A második rész pedig a levont következtetések alapján bővíti a forrásbázist, és a városi térrel, valamint a nyilvánossággal foglalkozik az adott időszakra vonatkozóan. A városi adóösszeírás a várostörténet klasszikus forrása, melynek számtalan történeti statisztikai feldolgozását ismerjük. Hogy Nagyszombat esetében miért nem e megszokott statisztikai elemzéssel találkozunk, azt a szerző a közelmúlt történetírói fejleményeivel indokolja: egyrészt a számítástechnika fejlődése a korábbi statisztikai elemzéseknél jóval finomabb elemzéseket tesz lehetővé, másrészt a „történészi érdeklődés megváltozásával a kutatás figyelme a tömegek, az átlagok, a nagy alkotóelemek részarányai felől a különbségek, a finom eltérések és ellentmondások felé fordult". Az adójegyzékek esetében így nemcsak a tartalmuk jelent forrást Granasztói számára, hanem következtetéseket von le az összeírás módjáról is. Az adóösszeírásra rendszeresen sor került, az összeírás menete pedig annak ellenére nem módosult, hogy a századok során mind a városi közösség, mind a városi tér radikális változásokon ment keresztül. A városi lakosságot házról házrajárva írták össze, illetve ellenőrizték. A bejárás menete és rendje adott volt, és akkor sem módosult, amikor a polgári joghatóságtól független, immunis épületek egész sora jelent meg a városban. így c forrás, illetve e forrás létrejötte azt a folytonos alapot képviseli a történész számára, mely alkalmassá válik a változások kimutatására és értelmezésére. Az elbeszélés a városi terület változásainak szálát követi. Az egyes adóösszeírások (1579, 1612, 1634, 1656, 1711) pedig olyan fényképeket, vagy ha úgy tetszik fejezeteket jelentenek ebben a történetben, melyek alapján rekonstruálhatóak a városban végbement hatalmi-politikai és társadalmi változások. Az olvasó számára Nagyszombat területi folytonossága azon a 38 térképen keresztül jelenik meg, melyet egy 1865-ös városi alaprajz alapján rekonstruált a szerző úgy, hogy az eredeti, ház szerinti felosztást hetven tömbbel helyettesíti. A vizsgálat tehát a házak és a tömbök alapján történik, ám a „házak közötti különbséget nem a térképen elfoglalt méretük, hanem a hozzájuk kapcsolódó statisztikai adatok fejezik ki". Az