Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
RECENZIÓK - Granasztói György: A barokk győzelme Nagyszombatban. Tér és társadalom 1579—1711 Ismerteti: SONKOLY GÁBOR
elemzés során pedig nem „az egyes adatok lehető legpontosabb lokalizálása a cél, hanem olyan vizsgálat, amely az embert mint társadalmi lényt kutatja a megadott körülmények között". Ezzel a döntéssel végleg elszakadunk a hagyományos házstatisztikai megközelítéstől, és kezdetét veszi egy különös hangulatú időutazás, ahol az idegenvezető előbb a madártávlatból figyelt város területi átrendeződésein keresztül magyarázza el a társadalmi változásokat, majd közelebb kerülve a középületekre hívja fel a figyelmünket, és ezek, valamint néhány kiválasztott helyi vagy országos jelentőségű egyén történetén keresztül meséli el a 17. századi Nagyszombat azon eseménysorozatát, melynek során a zárt kiváltságos közösség végleg kinyitni kényszerült városát, ám eközben megőrizni látszott integritását. A könyv első felében tehát a házak elemzése alapján nyerünk képet a vizsgált periódusra vonatkozóan három időszakasz alapján. Az első, 1579-1612 közötti időszak a „gyarapodás kora", amikor jelentősen nő a házak száma, valamint emelkedik a beszedett házadó összege is. A városi közösség egységes jellegét azonban már ekkor két jelenség zavarja meg: egyrészt kialakul a városfalak mentén a „penes murum ", a szegénynegyed, másrészt megnő az olyan, státuszt jelző utalások száma mint a dominus és a reverendus. Az előbbi jelenség arra utal, hogy erősödik a polgári közösség belső gazdasági tagolódása: sokan képtelenek megfelelni a polgári lét jelentette minimális anyagi elvárásoknak. Az utóbbi pedig a polgári joghatóságtól független kiváltságos betelepülők - nemesek és egyházi személyek - mind erőteljesebb jelenlétére utalhat, bár ekkor még zavar figyelhető meg az említett kifejezések alkalmazása területén. A következő időszak, 1634-1656 között „stagnálást és zavarodottságot mutat a társadalom összetételében". Tovább fokozódik a házak méretében megfigyelt szóródás, a mind erőteljesebb falmenti slumosodás mellett a város egyes részeire a nagy házak lesznek jellemzők. A zavarodottság megfigyelhető mind az egyházi mind a polgári ingatlanok tekintetében, ugyanakkor a dominus és reverendus elnevezések jelentése kitisztul: a város már nem dominusnak, hanem senatornak nevezi esküdtjeit, így ez előbbi kifejezés egyértelműen a nemesekre vonatkozik, a reverendus pedig egyértelműen az egyháziakat illeti. 1711 - a vizsgálat utolsó időmetszete már egy átalakult és letisztult várost mutat, ahol a házak száma kiegyenlítődött a tömbök, illetve városrészek között, ahol az egyházi elem tekintélyes gyarapodásának köszönhetően meghatározóvá vált, de a polgári rész is jól elkülönülten tudta megőrizni szerepét. Összegezve tehát a házak elemzése alátámasztja annak az eseménysorozatnak a városra gyakorolt hatását, melyet a szerző táblázatban közöl a könyv elején, és mely olyan ismert történeti folyamatokat foglal magában, mint a városi reformáció, az ellenreformáció, Pázmány és a többi érsek tevékenysége, a 17. és a kora 18. század felkelései, szabadságharcai, stb. Megjelennek ugyanakkor azok a finom mozzanatok, melyek a helyi közösségnek a korszak radikális kihívásaihoz való alkalmazkodását mutatják be. így jutunk el a könyv második részéhez, mely a középületek adott időpontban való jelenlétének elemzésén keresztül vizsgálja az immár megosztottnak tekinthető nagyszombati lakosságot. A középületek jelentőségét a vizsgálat számára az adja,
