Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
IN MEMORIAM BENDA GYULA - Benda Gyula: A nemesi communitas és a nemesi jogú népesség Keszthelyen
A nemesi önkormányzat részben közigazgatási, adminisztratív tevékenység volt, részben azonban kialakíthatott egy „politikai lobbit", amelyik szorosabb érdekvédelmi közösségként is működött. Ez egyben erősíthetett családi és társadalmi kapcsokat is. Nem szigetelte el azonban minden szempontból a helyi nemességet külön társadalomként. A nemesség különállását erősítheti, ha az armális jobb lehetőségeket teremt a mobilitáshoz, a helyi nemesség egyedei nagyobb arányban vagy kisebb erőfeszítés nélkül tudnak felemelkedni. Az világos, hogy a tisztviselővé, katonatisztté vagy értelmiségivé válás már csak az iskola révén történhetett. Sasfí Csaba elemezte 1806 és 1849 között a keszthelyi diákság társadalmi összetételét. Az általa vizsgált 44 évben a keszthelyi születésű, illetve ott lakó diákok 17 százaléka volt nemes (bár az ismeretlen rendi státuszúak magas aránya ezt bizonytalanná teszi). Az arány évtizedenként 18-20 százalék körül mozog, 1811-1820-ban azonban 25, majd pedig 1840 után felére, 12 százalékra csökken (de ekkor már a diákok felénél nem ismerjük a rendi státuszt). A népességen belüli súlyának két-háromszorosa ez az arány, de az iskolai részvételt érdemes inkább más helyi csoportokkal (iparosság, zsidó vallásúak) összevetni, s ott az arány már nem ilyen kiugró. Sasfi Csaba a következőképpen összegzi eredményeit: „Az iskolai előmenetelt mutató táblázatok alapján azt gondolhatjuk, hogy a nem-nemes diákokhoz képest valamivel nagyobb jelentősége lehet számukra a gimnáziumi tanulmányoknak, - ezen belül is a teljes iskola elvégzésének. Magasabb az arányuk az utolsó - ezen belül is a végzős, második - humanista-osztályban." A fentiek, valamint a lemorzsolódás, az évismétlés és az apa halála utáni tanulmányok elemzése alapján sajátos nemesi stratégiát lát. „Ehhez az iskolai stratégiához leginkább a birtoktalan köznemesség nemesi értelmiséggé válásának törekvése társítható..." 34 Az iskola révén való kiemelkedés három lehetőségét kíséreljük meg vizsgálni: 1. a papi pálya, 2. a katonatiszti karrier, 3. a tisztviselői vagy értelmiségi pálya. A papi pályára került keszthelyiek általában kikerülnek látókörünkből, az ország számos papképzőjében fejezhették be tanulmányaikat, s szétszóródtak az országban. A veszprémi katolikus egyházmegye névtára segítségével azonban megközelíthető „mintát" vehetünk a papi hivatást választókból. 1849-ig 31 keszthelyi születésű papot találtunk az egyházmegyében, ezek közül 12 nemesi származású. 35 Ezek között a birtokos-tisztviselő csoport számos családját találjuk: Juranics László (1725-1789) rezi plébános, Küllei János (1763-1849) és három fiú a Marton családból (János, testvére József és Jeromos Péter Ignác István pálos szerzetes). Ezek mind a 18. századi példák, mivel ezek a családok eltűnnek Keszthelyről. Mellettük néhány nemes iparos család gyermekei követik ezt a mobilitási pályát. Ha viszont együtt nézzük az iparosok csoportját, annak súlya ugyanakkora vagy jelentősebb. Mesterember fia volt az ismert Vaszari Kolos prímás és Vaszari István plébános vagy Fejér György, a tudós történet34 SASFÍ 1990. 35 Az adatokat PFEIFFER 1987. alapján szedtük össze.
