Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

IN MEMORIAM BENDA GYULA - Benda Gyula: A nemesi communitas és a nemesi jogú népesség Keszthelyen

író is. Talán jellemző adalék az, hogy az 1780-as években a pozsonyi papneveldében három keszthelyi növendék kötött barátságot: Fejér György, a későbbi történetíró, akinek apja szűcsmester volt, Juranics László, aki megyei tisztviselő családból származott, s végül Péteri Takáts József, akinek apja nemes, de mesterségét tekintve kalapos volt, a taxások kisebb vagyonú tagjai közé tartozott.

36 Mintegy kicsiben mutatja a keszthelyi származású papság összetételét. A katonai karriert választók is láthatatlanokká válnak a helyi vizsgálat számára. Időnként egy-egy visszavonult katonatiszt felbukkan Keszthelyen, de adataink lehetetlenné teszik ennek a karriertípusnak elemzését. Az egyetlen kivételt azok adják, akik 1848-49-ben honvédtisztként is feltűnnek. Bona Gábor kutatási nyomán ismerjük a keszthelyi születésű tiszteket.

37 Az ismert két Asbóth fivér ugyan nemes volt, de helyzetüket inkább apjuk gazdatiszti státusza határozta meg. Mellettük uradalmi tisztek, iparosok gyerekei kerültek be a tisztikarba, egy részük korábban nem is volt katona. Egyedül Pados Antal százados a helybeli kisnemesség jellegzetes képviselője, ő önkéntes alakulatot szervezett, korábban a nemesi communitas hadnagya, jegyzője volt. A keszthelyi nemesség vonzódása a katonai pálya iránt nem igazolható, sőt nem is feltételezhető. Megint a helybeli iparosság „előnye" látható. Az egyetlen mobilitási pálya, ahol a nemesi státusz feltétel volt, a megyei tisztségviselés. A 18. század közepén még megtalálhatjuk a hagyományosan tisztviselő családokat. Ilyenek a Mártonok, akik birtokosként elvesztik keszthelyi pozíciójukat, s lassan mind elvándorolnak. Alacsonyabb státuszú a Kákosy és a Juranics család, akiknél a hivatalviselés életforma. Tagjaik az csküdtségen túl nem emelkednek, de a gimnáziumi végzettség és a hivatal, illetve értelmiségi pálya megmarad náluk. Ok is elvándorolnak. A 18. század első felében úti- és hadbiztosok, azaz alacsonyabb járási hivatalnokok laknak időről-időre a városban. Az 1840-es években a szolgabírói tisztet adó Bogyay család beköltözésével a helyzet megváltozott, de a Bogyayak ekkor már inkább a szolgáló nemességet reprezentálják, nem pedig a független középbirtokosokat. Más esetet jelentenek azok a családok, ahol egy-egy fiú, ág emelkedik fel a hivatalviselés révén. Lappai György varga 1747-ben veszi feleségül Keszthelyen Szupponics Varga Juliannát, egy helybeli vargamester lányát. Az első évben még adózik, majd igazolja nemességét, s mindenkor a nemesi lajstromokban szerepel. Két fia, László és Ferenc a veszprémi piarista gimnáziumban tanul. Ferencnek nyomát vesztjük, de László 1784-ben Keszthelyen veszi feleségül Sass Katalint, egy helybeli borbély (sebész) lányát. Nagyrészt Keszthelyen él és a szántói járás esküdtje. Fia, György is tanul és különböző hivatalokat visel. 1820-ban itt köt házasságot, de korán meghal (1826). Károly fia gimnáziumot végez. Lappai György leánya, Erzsébet helybeli mesteremberhez megy férjhez. Lappai György tehetős ember, lovat és szarvasmarhát tart, 36 SZABÓ SÁNDOR 1983. 184-185. p. Az adat Takáts Sándor Péteri Takáts Józsefről írt monográfiájából származik: PFEIFFER 1987. 37 BONA 1992.