Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében
vagyonát kevésnek találták ahhoz, hogy az adót fizetni tudja. A felvett és az elutasított ingatlantulajdonosok adóztatható vagyona közötti határvonal a század elején 1000 forint körül lehetett. Olyan eset is előfordult azonban, amikor az erkölcsi kritériumnak nem felelt meg a jelentkező - rendbontónak minősítették, illetve egy jelölt valamilyen közelebbről nem meghatározott bünt követett el a francia megszállás idején. 45 A legkülönösebb eset 1847-ben egy Morvaországból bevándorolt orvossal történt meg, akit annak ellenére utasított el a tanács, hogy hosszabb ideje a városban lakott, és a helyi takarékpénztár és a vasúttársaság igazgatóságának is tagja volt. A tanácsnokok arra hivatkoztak, hogy Rheinhardt Jánosnak nincs adóztatható vagyona vagy „polgári kereset-módja", és ugyan tisztában vannak azzal, hogy több más városban (például Pesten, Győrben vagy Sopronban) szokássá vált a honoráciorok felvétele, ám ők tartózkodnak a „szükségtelen újításoktól". Végül, egy félév múlva a Helytartótanács nyomására Rheinhardt mégis letehette a polgáresküt. A magisztrátus szélsőséges tradicionalizmusát jól mutatja, hogy a máskülönben szintén konzervatív Helytartótanács volt kénytelen figyelmeztette a szenátust, hogy „tulajdon érdeke megkívánja, hogy külömben jellemük s erkölcsiségükre nézve semmi alapos kifogás alá nem eshető, s becsületes keresetmóddal ellátott egyének" polgárfelvételét ne akadályozza. 46 Az 1810-ben elutasított jelentkezők között egyébként alig találunk helyben születettet, a nagy többség nyugat felől vándorolt Pozsonyba. Megélhetésük szempontjából fele kézműves volt (többségük ritka, specializált szakmát tanult ki), fele pedig kereskedő vagy gazdálkodó. Mi történt azokkal, akiket nem vettek fel polgárnak? Az adatok alapján az is látszik, hogy az elutasított jelöltek fele az újabb próbálkozás során elnyerte a polgári címet, egyesek már néhány hónap múlva, mások viszont 3-4 évi várakozás után. Az őstermelőknél általában a kimutatott vagyon gyarapodott az eltelt idő során, vagyis például további szőlőföldeket vásároltak vagy örököltek időközben. Az elutasítás tehát egyáltalán nem számított végleges döntésnek. Más években olyan eseteket is találni, ahol több mint tíz évvel utóbb nyerték el a polgári címet, ami magyarázat lehet azon esetek egy részére is, amikor idősen, akár 40-50 évesen szereztek polgárjogot. Ez pedig azt is bizonyítja, hogy a polgári jogállás a városlakók jelentős köre számára továbbra is igen fontos cél maradt. A beilleszkedés útjai (családi sorsok) Végül váltsunk ismét módszert, és lássunk néhány példát, melyek plasztikussá tehetik a pozsonyi családok - új bevándorlók és régebben a város társadalmához tartozók, kézműves foglalkozást űzők és szakképzetlenek, gyors sikerrel beilleszkedők és több 45 AMB 2. a. 76, 470. (1810. febr. 16.). Az indoklás szerint a polgárjogot kérelmező kapás az „invázió során egy s más politikai kérdésben vétkesen cselekedett, ezért meg kell várni, hogy vajon erkölcsi karaktere meg fog-e változni és méltó lesz-e a polgári címre". 46 MOL C 49. 1847. 38. 29.
