Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében
lépés során (esetleg nem is egyetlen nemzedék alatt) integrálódok, és a beilleszkedés eredményét különböző mértékben átörökíteni képes családok - életútjait. Az ilyen prozopográfiai elemzés nem tarthat igényt statisztikai összesítésre, csupán az utak sokféleségét képes illusztrálni. A most bemutatandó első négy, viszonylag bőségesen adatolt példában közös, hogy a századforduló táján megjelenő bevándorlókkal veszi kezdetét a családok pozsonyi története, és hogy az „alapító" a választott község tagságáig emelkedik. Eltér viszont sorsuk a beilleszkedés sikerének tartóssága és a megélhetést biztosító foglalkozás jellege (a szakképzettség) tekintetében. 47 Első példánk a nemesített, a mészárosok mesterségét folytató Mayer család. Mayer István modori nemes mészáros fia, András Pozsonyba települve, 1792-ben feleségül vette egy szőlőműves özvegyét. A házasság rangon alulinak látszik, ehhez képest meglepő, hogy (a már 1780-ban polgárjogot szerzett) Mayer 1801 -ben a választott polgárság tagja is lett. Utód nélkül halt meg 1837-ben, viszont öccsének, a szintén pozsonyi mészáros Jánosnak sikerült családot alapítania: egy pozsonyi patrícius mészáros lányát vette el 1795-ben, akitől több gyermeke született. A családi üzemet János fia vitte tovább, de annak korai halála után (35 évesen, 1836-ban halt meg), mivel fiai még kiskorúak voltak, öccse, Ágost Sámuel vette át (polgár 1837-től). Elképzelhető, hogy az 1847-ben polgárjogot szerzett, szintén modori születésű Mayer Sámuel mészáros (feltehetően a család egy Modorban maradt ágának leszármazottja) is a régi családi mészárszéket örökölte meg. Egyébként a családban jellemző a több fiúgyermek. Az idősebbik János egy másik fia, Károly Bécsben lett kereskedő, egy további fiú, András pedig közigazgatási pályára készülve tanult a líceumban, de harmadik akadémista tanévében meghalt. A család jól integrálódott Pozsony polgári társadalmába: az idősebbik János elsőszülött lányát egy nagy múltú kovács család fia, Schönhoffer János Frigyes vette el (apja is, majd ő maga is választott polgár lett), az ifjabbik János Reidner János haszonbérlő, az egyik legnagyobb adófizető lányát vette nőül. Esetük tehát a közelből bevándorolt, nemesi jogállású, de a családban öröklődő polgári (kézműves) foglalkozást folytatók sorsát példázza, akik sikeresen találták meg helyüket Pozsonyban. Másfelől Mayerék útja arra is példa, hogy a családi összetartás folyamatos: a megszerzett státusz átörökítésének nehézségeit a fivérek és unokafivérek segítségével oldják meg. Némileg más a helyzet a Sperl családdal. Sperl Ulrik Ádám, egy Nürnberg melletti helység fainspektorának fia 1792-ben, a pozsonyi „repülőhíd" melletti fogadó bérlőjének özvegyét feleségül véve kapaszkodott meg Pozsonyban, és a fogadót ettől kezdve maga üzemeltette. 1799 körül azonban már kereskedőként szerepelt, és 183 l-ben is, második házasodása idején ekként említi az anyakönyv. (Ekkor a már említett Reidner egy másik lányát vitte a házához). 47 Az itt következő családtörténetek rekonstrukciójának forrásai (a már hivatkozott egyházi anyakönyvek mellett) a pozsonyi líceumi könyvtárban (Lyceálna Kniznica) őrzött iskolai anyakönyvek, valamint a városi adókönyvek (AMB 3. d.)
