Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Tóth Árpád: Polgárfelvételi stratégiák és a polgári cím vonzereje Pozsonyban a 19. század első felében
A polgárfelvétel szempontjai és az elutasítottak sorsa Az eddig ismertetett adatok és következtetések - a téma szakirodalmában bevett gyakorlatnak megfelelően - olyan források elemzésén alapultak, amelyek csak polgárfelvételi szándék és az azt jóváhagyó tanácsi döntés találkozásának eseteit tartalmazzák. Aligha kétséges azonban, hogy a polgárfelvétellel kapcsolatos társadalomtörténeti értelmezés mélyebbre hatolhat, ha nem csupán a felvételi kérvény pozitív elbírálását tényként regisztráló iratokat elemezzük, hanem azt is, hogy kik jelentkeztek polgárnak, és milyen érvek alapján dőlt el a kérelem sorsa. Az ilyen vizsgálat során például olyan kérdéseket lehet feltenni, hogy mennyire gyakran fordult elő a kérelem visszautasítása, mutatkozik-e különbség a felvettek és elutasítottak összetételében, és mi történt azokkal, akiket egyszer már elutasítottak. Ezen keresztül pedig annak az általánosabb kérdésnek a megértéséhez juthatunk közelebb, hogy hogyan lehetett polgári cím nélkül létezni és megélni a szabad királyi városokban, és hogy egyáltalán mennyire igyekeztek a már gyökeret eresztettek megszerezni a polgárjogot. Míg azonban a polgárlisták viszonylag egyszerűen, lényegében extenzív módszerrel feldolgozhatók, addig a polgárfelvételi ügyek tanácsi tárgyalásainak vizsgálata fáradságosabb feladat, így célszerű inkább mintaéveket kiválasztani. Eddig 1810 első felének polgárfelvétclci ügyeit vizsgáltam részletesen, abból a feltételezésből kiindulva, hogy az 1809 novemberében véget ért francia megszállás utáni időszakban, egyben a korszak legnagyobb volumenű polgárfelvételét hozó esztendejében volt a legkisebb a valószínűsége annak, hogy a tanács elutasította a jelentkezéseket. Meglepő módon azonban még ezekben a hónapokban is 21 (24%) elutasítás esett a 66 pozitív döntésre. Emellett még több mint 50, más évekből származó elutasító döntést dolgoztam fel, szisztematikus keresés nélkül. A polgárfelvétel kritériumait valószínűleg egyértelműen szabályozta a jog, bár a város szabálykönyvében a 18. század közepétől kezdve nem találtam erre vonatkozó utasítást. Emellett a magyarországi törvényhatósági rendeletek klasszikus forráskiadásában sem sikerült ilyen szabályrendeletre bukkanom, pedig az 1376 és 1654 közötti időszakból félszáz pozsonyi statútum szövegét közli. Valószínűsíthetjük ugyanakkor, hogy a III. András-féle kiváltságlevél óta eltelt félezer év során módosultak a döntés konkrét szempontjai. 44 Az érvelések alapján azonban rekonstruálhatók a döntés szempontjai, mivel a tanácsnokok mérlegelése tükrözi a normaként megfogalmazott kritériumokat. Eszerint leggyakrabban valamilyen gazdasági jellegű okból nem fogadták el a kérelmet. Vagy azért, mert az illetékes céh vagy testület kinyilvánította, hogy túl szűk a kereslet szakmájuk iránt (ezért utasították el például egy aranyverő, egy szűcs és egy élelmiszer-kereskedő felvételét), vagy azért-tipikusan őstermelők esetén -, mert aj elölt 44 AMB I. 12. (Protocollum Intimatorum Nonnalium ab anno 1704 usque annum 1803) és AMB I. 13. (Liber Normalium); KOLOSVÁRI - ÓVÁRI 1897. A középkori előzményekre: KIRÁLY 1894. 85-86. p. és ORTVAY 1898. 33-34. p.
