Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Pál Judit: A szabadság ára. Szatmárnémeti harca a szabad királyi városi rangért a 18. század elején

Hunyady László úrnak és Meskó Ádám úrnak, az ítélőmesternek, ha csak részben is, kellene satisfacialni őkegyelmeket".

51 Károlyi Sándor szintén ezt a formáját választotta az ajándékozásnak. 1712. július 14-i levelében írta a feleségének, hogy megbízta az egyik bizalmas emberét, hogy Hunyady számára 20 tehenet és ugyanannyi ökröt hajtasson fel.

52 Debrecen az adóösszeírás alkalmával Károlyi Sándor kiengesztelésére 50 cseber bort küldött, hogy „ha meg nem szolgálja is, ne ártson".

53 Ha pénz vagy más ajándék éppen nem volt, nagyon fontos volt az ígéret, amely hivatalos formát is ölthetett. Váradi a város nevében és a város pecsétjével megerősített hitlevélben biztosította a referendáriust (valószínű Hunyadyt), hogy vagy pénzzel vagy fiatal marhákkal vagy pedig borjús tehenekkel fognak neki kedveskedni, de nem pontosította a mennyiséget, „mert ki tudja, többre vágynak és azzal is nem akartam disgustust szerezni". Amikor Károlyi 1713 tavaszán Bécsbe érkezett, még fontosabbá vált, hogy a döntéshozókat „discretizálják". Még megérkezése előtt a követ úgy értesült, hogy „már letött maga is azon fiscalitásról", azon az összegen inkább más jószágot vesz, ahogy Váradi reménykedve írta: „talám mi részünkről is nem ártana, ha tőlünk idébb jönne lakni".

54 Később azonban visszatért az ügyre és aggódott: „csak abban ne akadékoskodnának, hogy az megírt fiscalitas valorát feljebbre ne vinnék az 20 ezer forintnál". Javasolja, jó lenne a szepesi kamarától egy igazolást beszerezni, hogy „azon bonumok bona fide bíráltattak az fiscustól".

55 Váradi árgus szemekkel figyelte Károlyit, miután az Bécsbe érkezett, bár eleinte azt írta: „semmi ártalmas ellenünk való dolgot még eddig az adversariustól észre nem vettem", de az udvarnál még elérheti, hogy megváltoztatják a diploma szövegét. Aggódva írta, hogy Károlyi „az udvarlásokat el nem mulatja, látom, azt hirdetik maga emberei, hogy leginkább méltóságos Eugenius herceg udvarlására jött volna fel, az discretiokkal, kiket hinteget, Isten tudja, hogy mit efficial."

5 Amint látja azonban, a kancellár őket kívánja „secundálni", egy emberét küldte hozzá, hogy csak a pénzük készen legyen, elintéződik az ügyük. A kancellár ugyanakkor „kedvesen venné" ha még a fu kisarjadása előtt felhajtanák az ígért marhákat a bikával együtt. Hunyadynak is legalább egy tucat arannyal kellene kedveskedni a megígért 100 tallér helyett, mert bár a „méltóságos úri emberek" kedvelni látszanak őket, de tudni kell, hogy „csak addig kedvez nékünk az világ, a micsoda confessioba mi vagyunk, ameddig adhatunk, az testieket penig nem kell kímélni az lelkiekért". 7 1714 tavaszán Váradi Mihály és Ladányi Ferenc jegyzőket ismét Bécsben találjuk. Április végén elkeseredetten írták, hogy a diplomát addig nem adják oda, amíg a 51 Váradi Mihály levele, Bécs, 1713. március 1.KLF20. 1713/429. 52 Károlyi lev. I. 180. p. 53 BALOGH 1981. 147. p. 54 Váradi Mihály levele, Bécs, 1713. március 11. KL F 20. 1713/429. 55 Uo. Váradi Mihály levele, Bécs, 1713. március 25. 56 Uo. Váradi Mihály levele, Bécs, 1713. április 1. Pár nappal később mégis ezt írta: „másként az úr, amiolta felérkezett, nem is volt udvarnál, annál is inkább audientián, alattomban való informatiókkal s diseretio ígéreteivel minket motiált". Uo. 1713. április 5. 57 Uo.