Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Pál Judit: A szabadság ára. Szatmárnémeti harca a szabad királyi városi rangért a 18. század elején
hogy nem létezett teljesen koherens, strukturált normarendszer, és a rendszer réseit a társadalmi szereplők saját érdekükben kihasználták a normák manipulálására, a szabályok különféle interpretálására. 46 A kora-újkori közigazgatás és a korrupció kapcsolata rég ismert jelenség. Az újabb kutatások már különben is túlléptek azon az állásponton, amely vagy elhallgatta a kora újkori közigazgatás korrupt voltát, vagy megbotránkozott fölötte. Az alsóbb rétegek számára a korrupció a hatalomban való időleges részesedés lehetőségét kínálta. 47 Egyesek egyenesen úgy látják, hogy az informális hálókra, az ajándékozás rendszerére épült rá az újkori modem közigazgatás. 48 A kortársak szemében ez mindenképpen teljesen normális, elfogadott dolognak számított. Nem maga a tény, hanem az erejüket meghaladó mennyiség fölött siránkoztak. A követek már kezdettől fogva ajándékokkal egyengették az utat, 49 de mindig újabb és újabb „diseretióra" volt szükség: ez lehetett pénz vagy természetbeni juttatás, főként szarvasmarha vagy bor. 50 Az ajándékozás általában önkéntes volt, de akad arra is több példa, hogy az illető méltóság vagy tisztviselő maga jelentette be igényét. Károlyi közeledtének hírére 1713 márciusában például a kancellár egy embere által üzente, hogy „mivel a tehenek igen szépek, akiket kegyelmetek hajtatott, éppen csak szép bika híjával vadnak", ezért „kedvesen venné", ha egy bikát is adnának. A követ szerint „könnyebb öt vagy hat pár szép marhát hajtatni, mint száz aranyat, akit ígértek volt őkegyelmetek követjei által megadni, kit nem is kíván azon méltóságos úri ember, úgy látom", de jó lesz a „több méltóságos uraknak is, amit ígértek őkegyelmetek, kivált 46 Lásd erre CZOCH 1997 47 James C. Scott javasolta a protokorrupció fogalmának bevezetését a kora-újkorra nézve, mert ekkor más viszonyok uralkodtak, mint az újkorban. Ismerteti MACZAK 1988. 1001-1003. A kora-újkori korrupcióra egy erdélyi példát mutat be: KULCSÁR 1994. 48 A klientelizmus és korrupció újraértékelésére lásd: REINHARDT 1998. A cselekvésorientált politikai antropológia szemszögéből a klientelizmust úgy kezelik, mint egyszerűen egy szükséges, funkcionális és célszerű fejlődési szakaszt a modern állam kialakulása során. A kora-újkori kliens-patrónus kapcsolatok pedig egy olyan szociálisan elfogadott magatartásmintát képeztek, amely hozzátartozott a kora-újkori Európa politikai kultúrájához. Uo. 140. Valentin Groebner azt a nézetet képviseli, hogy a kora-újkori állam és közigazgatás a szó szoros értelmében az ajándékokon nyugodott, általuk valósult meg az érdekek kiegyenlítése, a kohézió és a konszenzus a befolyási csoportokon belül. GROEBNER 1998. 168-169. p. 49 A „diseretio" mindenhatóságába vetett hitet mutatja, hogy Nánási Miklós és Ladányi Ferenc követek 1713 tavaszán Bécsbe indultak, de a pestis miatt Lébényszentmiklósnál feltartóztatták őket. A követek megpróbálták kijátszani a vesztegzárat: „commissarius uramat megudvarolván, passusunkat presentálván, emellett illendő diseretiót is ajánlván", kérték, engedje tovább, ez azonban „semmiképpen instructiója ellen nem cselekedhetik". Nánási Miklós és Ladányi Ferenc levele, Lébényszentmiklós, 1713. április 4. KL F 20. 1713/429. 5() A már említett pénzhiány miatt (is) volt annyira kedvelt a természetbeni ajándék: Nyugat-Magyarországon és a bortermő vidékeken ez főként bor, máshol inkább szarvasmarha volt. A pénzt és a természetbeni ajándékot felváltva használták, a hivatalnokok pedig mindkettőt egyformán szívesen fogadták. Georg Simmel szerint ugyanakkor a pénzzel való megvesztegetés minőségi különbséget jelent. A földdel, illetve szarvasmarhával való vesztegetést nem lehet eltitkolni a környezet elől, és a megvesztegetett sem tud olyan közömbösen viszonyulni hozzá, mintha semmi sem történt volna. „Pénzzel viszont valakit úgyszólván a saját háta mögött lehet megvesztegetni, megteheti, hogy erről nem vesz tudomást." SlMMEL 1907. 426. p. Ilyen „finomságokat" azonban itt nem figyelhetünk meg.
