Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Oborni Teréz: A fejedelemség-kori erdélyi várostörténet kérdéseiről
2. Mezőváros - Oppidum A fejedelemségben, ahogy az ország más részein is, a másik igen jelentős privilegizált városcsoportot az oppidumok alkotják. A falvak mezővárossá emelkedésének elsődleges feltétele itt is, több más, önkormányzati jellegű vagy birtokmozgást érintő engedmény mellett, az országos vásár tartásának kiváltsága. Ahogyan a magyarországi várostörténetben, úgy valószínűleg az erdélyiben is leginkább az oppidumok körül bontakozhat ki vita, tényleges státusuk, jelentőségük, számos fejlődésbeli különbségük és városiasságuk mértéke körül. A mezővárosok mindegyikének esetében külön meg kellene vizsgálni mindenekelőtt, hogy melyek voltak közülük azok a települések, amelyek már a késő-középkorban is természetes piacközpontként működtek, melyek kaptak már ebben a korban királyi privilégiumot, milyen tartalommal, és hogy akkori helyzetükhöz képest milyen változásokat hozott a fejedelmi kor. Déva esetében például, amikor Bethlen megerősíti I. János és benne foglalva II. Ulászló által a városnak adott oklevelet, akkor azokban királyi oppidumnak (oppidum regale) nevezik a települést. Egyrészt ezekből nőttek ki a fejedelmi korban „szabad mezővárosoknak" nevezett települések, amelyek fejedelmi tulajdonba kerülnek. Másrészről persze új települések is kiemelkednek és szereznek ilyen ún. szabad (vagy privilegizált) mezővárosi kiváltságot. Ahhoz azonban, hogy a jelenleg használatos fogalmi sokszínűségben valahogy el lehessen igazodni megint csak az egyes mezővárosok kiváltságait kell majd alapos vizsgálat alá vonni. A privilégiumok tartalmi elemzése esetén vélekedésem szerint az alábbi szempontokat lehetne összevetni: az önkormányzatiság tartalma; ezzel összefüggésben a lakosság társadalmi státusa; az adózás mikéntje, illetve a fejedelem számára adott különleges szolgáltatások; vásártartás; a helyi céhek megléte (céhprivilégiumok); regionális elhelyezkedés. Utóbbi alatt értve az egy-egy mezőváros helyzetének, szerepének értelmezéséhez elkerülhetetlenül szükséges adott földrajzi környezet vizsgálatát, a szomszédos településekkel összekötő úthálózat felderítését, a távolsági kereskedelembe történő bekapcsolódás esetleges lehetőségeit. Mindezt természetesen meglehetősen nagyszámú mezővárosi privilégiumlevél és óriási gazdaságtörténeti jellegű forrásanyag vizsgálatából lehetne összegezni, amelyek összegyűjtése és az esettanulmányok elkészítése a jövő kutatóinak feladatai közé tartozik. E ponton ismételten Kubinyi András egyik felvetésére kell utalnom, aki úgy vélte, hogy a mezővárosok általában „városmentes" övezetekben alakultak ki, és nem voltak valódi konkurensei az igazi városoknak. 25 Ez a meglátás helytállónak tűnik Erdélyben is, bár tudjuk, hogy Brassó például több esetben féltékenyen lépett föl - saját piaci forgalmának csökkenésétől tartva - amikor az erdélyi fejedelmek a szomszédos Sepsiszentgyörgynek adtak vásártartási privilégiumot. Brassó félelme azonban feltehetően csak részben származott 25 KUBINYI ANDRÁS: A későközépkori magyarországi városi fejlődés vitás kérdései. In: Régészet és várostörténet tudományos konferencia, Pécs, 1989. március 16-18. Pécs, 1991. (Dunántúli Dolgozatok (c) Történettudományi Sorozat 3.) 15-31. p.
