Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Oborni Teréz: A fejedelemség-kori erdélyi várostörténet kérdéseiről
ben minden privilégiumuk tiszteletben tartását nyilatkoztatta ki, arra kérte őket, hogy vegyenek részt a három nemzet uniójának megújításában és külön kérte, hogy Gyulafehérvár fejedelmi székhellyé építésének költségeiből 3 részt Szcben városa vállaljon föl. A város azonban azt tartotta jogszerűnek, ha egyharmad részt vállal. Az 1613-1615. években az elégedetlenkedők folyamatosan szervezkedtek a fejedelem ellen. Miközben Bethlen minden korábban meglévő politikai jogot és privilégiumot megadott a szászoknak, gazdasági téren korlátozni igyekezett előnyeiket. Már 1613-ban Nagyszebenből Kolozsvárra helyezte át az aranybeváltást. Udvartartásával minden évben végigjárta a szász városokat, és azoknak az ellátás mellett hozzá kellett járulniuk a fejedelmi kíséret felszerelésének, ruházatának pótlásához is. 1616-ban a fejedelem arra kötelezte Brassó városát, hogy számoljon be, milyen jogon bírja Törcsvárat és a hozzá tartozó falvakat. 24 A szász városokat terhelte meg a fejedelem a portai követségek költségeivel, a szekerek mellett az ajándéktárgyakat is a szász ötvösipar céheinek kellett előállítania. A 20-as években sem oszlott el a bizalmatlanság a szászok és a fejedelem között. A „hidegháború", de legalábbis a hűvös kapcsolattartás folytatódott. 1625-ben Bethlen megszavaztatta az országgyűléssel, hogy Nagyszebennek be kell engednie a fejedelmet és katonáit, és meg kell engednie a főurak házvásárlásait is a városban. Végül olyan váratlanul hevesen tiltakoztak a város és egyben az univerzitás vezetői, hogy Bethlen megenyhült, és nem ragaszkodott a törvénycikk végrehajtásához. A szászokkal kapcsolatos utolsó jelentősebb cselekedeteként a fejedelem 1627-ben megerősítette az Andreanumot. A Bethlen-kori erdélyi legmagasabb rangú városainak szabadalmai, privilégiumai sajátos elemeket is tartalmaznak, az ország adott politikai helyzetének, illetve a fejedelmi politika sajátos céljainak függvényében. Ezeknek részletes áttekintése még a kutatás előtt áll. Bethlen uralkodása első éveiben megújította a városok korábbi kiváltságait, igyekezett azokhoz hozzátenni, és a későbbiekben is erősíteni országa városait, hiszen, ahogyan maga írta egy alkalommal: „jól tudjuk, hogy minden jól rendelt város privilégiumait meg kell erősítenünk, hogy ezekben fogyatkozást ne szenvedjenek, sőt velők hazájoknak állandó erősséget szerezzenek." 24 Törcsvár koronabirtok volt, amelyet II. Ulászló zálogosított el Brassó városának. Később, mivel nem tudta visszaváltani, a városnak adományozta. Minthogy azonban a koronabirtokok nem idegeníthetők el, megegyezett a várossal, hogy 25 év múlva a király egy összegben kifizetve a tartozást, visszaválthatja Törcsvárat és a hozzá tartozó uradalmat. Bethlen e megállapodás jegyében kezdett tárgyalásokat a várossal, majd végül abban egyeztek meg, hogy a város a törcsvári vámjövedelmekért cserébe vállalja a végvár fenntartását és a határvédelem ellátását is. 1625-ben végül Bethlen nova donatio-ként úgy adta a brassóiaknak a birtokot, hogy cserébe négy (Alsó-)Fehér megyei falut visszavett. Ld: LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában. In: Századok 78.(1944) 419. p. skk.
