Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Zoomolás - LUX TERKA: Beszélgetés az olvasóval
Beszélgetés az olvasóval LUX TERKA legyen úgy az olvasó ezzel az írásommal s ami utána fog következni, mintha egy képeskönyvben nézegetné Budapestet. Például: Ni, ez itt a Nagykörút, a munka utcája, ez meg a Belváros, a szemnek, szájnak, érzéknek utcái!... Ez a Kerepesi út, az eleven és holt közlekedés utcája. Közönséges, antipati- kus, de szükséges utca. Ez meg az Andrássy út, a művészetek és carriérek utcája; szép sima, hangtalan, előkelő és mégis azt az impressziót kelti, mint a pokol tornáca. Innét vezet az út: a Stefánia útra. Az apró színinövendékek, a leendő sikkasztó bankhivatalnokok, igazgatók és mindazoknak Mekkája felé, kikről mikor azt mondják: de felvitte Isten a dolgát!... Ez a Duna! A budapesti nyomorúság jó házi deus ex machinája. Az ember tragédiájának utolsó felvonása. A süllyesztő lyuk, ahol eltűnik a dráma bukott hőse. A mi impozáns, nyugodt, nagy karrierű folyónk, melynek egy csöppje valahol az Északi-tengerből a Ferenc József-fokon fagy meg... Ni, ez itt a jó öreg vár! Az akut és idült kegyelmesek, a penzionáltak meg az aggszűzek rezidenciája. Te kedves, feszes, unalmas öreg Szent László tér! Itt vannak a templomok is. Fenn a hivatalos úristen-háza, lenn az arisztokratáké mega kisebb uraké. Ez a jezsuitáké, ez a könnyed szerelemé, az a komolyabb szerelemé. Oda rendez-vous-ra, ide esküdni jár a fiatalság... Ez meg a koldusok börzéje. A legjobb templom: üzleti nyelven. Koldus-üzleti nyelven. Itt székel a legjobb hírű Szent Antal, az elveszett esernyők és elveszett szívek legügyesebb Scherlock Holmese. Lássuk tovább! ... Itt vannak a budapesti fényes vendéglők... Itta kávéházak... Ezek a színházak... Mát ez?... Brrr! A kórházak... És ez? ... Nem ismerem... Hja, igen, a temető!... És itt csapja be a könyvet az olvasó. Végignézte Budapestet. A szép, kedves, elegáns, könnyű erkölcsű, okos, raffinált Budapestet, aki csodás karriert futott meg. Az anyja tót napszámos-asszony, az apja sváb pallér s ő maga, a borzas, repülő hajú, mezítlábos kis Schneider Fáni, előbb a Rácváros utcaporában játszik, később a hajdani Szent Péter külvárosban, részeg lókupeceknek és halkereskedőknek énekel, még később a mostani Gizella téren, a német-színházban, aztán magyar kokott lesz belőle és az emberek megszámlálhatatlan légióját őrli össze szép fogával. 463
