Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Portrék – Lágy fényben - PILISI RÓZA: A három kadét

- Kapukulcsom van, s nem azért hívlak, hogy közeledjél hozzám, jobban nem utálhatsz, mint én utálok minden férfit, pénzed sem kell, de jer velem, mondom, félek, megver a lakásadóm.- Ki vagy, te lány, s mivel hatsz reám, hangoddal-e vagy kék szemed s kísérteties alakod csábít, arcod halványsága talán? Nem tudok ellent állni hívásodnak, elkísérlek. Messze van lakásod?- Messze is, nem is, ahogy vesszük. A Király utca végén, jobbra az utolsó házban, a földszinten lakom.

Egy ideig hallgatagon mentek egymás mellett.- S mi a neved? — kérdezi Oltássy mélyen a lány szemébe nézve.- Kun Márthának hívtak egyszer, aztán Virágos Mariska lett belőle, most már egyik sem vagyok. [... ]

Mint egy médium, úgy szót fogadott a kadét, kardját karja alá szorítva, tapogatva ment végig a lány után a sötét sikátorforma folyosón. A konyhában egy pohárban mécses égett; s jobbra egy alacsony ajtót nyitott ki a leány, s hangosan mondta: ide, ide, kadét úr. A konyha közepén egy vörösbarna szatin függöny lógott, az előrésze a konyhának előszobául szolgált, a függöny háttere a lakásadónő lakhelye volt. Alig léptek a szobába, egy kócos vénasszony dugta be a fejét s félig alvó szemével a kadétra sandított.

A szoba bútorzata nem ért meg összes cókmókjaival húsz forintot s ezért napi hat forintot fizetett a szegény pára.- így ni, szólt Kún Mártha - foglaljon helyet, s mondja el, miért sírt ott az utcán?- Csodás teremtése az utcának, most már magázol? - Milyen fenséges volt ebben a piszok szobában az a leány, igazán elfelejtette az ember, kinél van.- Magáztalak, kadét? Elfelejtettem, hogy ezt mi nem szoktuk, mondd, kit sirattál ott az utcán?- Hogy kit sirattam, azt, aki most a másé. Eh, ne hozd eszembe, mert ha rágondolok, vad s dühös leszek.- Ne epekedj azután, aki nincs - szól szomorúan a leány - a szerelem csal, sosem a tied az, akit szeretsz, mert ha igazán szerelmes vagy, megszáll a féltékenység ördöge, s már nem a tied a szerelmed, az ördöggel osztozkodol. Benned a kétség, hátha a másé, gondolod, s ha olyant szeretsz, aki a másé, az úgysem a tied. S ha a szeretőd most mással mulat, az sosem volt a tied, ne búsulj, kadét.- Bölcselkedni is tudsz, nem csak az utcasarkon állni. Tudsz írni, olvasni, talán zongorázol is? Arcod elég intelligens hozzá s úgy hasonlítasz valakire, jer, ülj ide, mellém. S a kadét a rozzant kanapén, melyen végignyújtózott, helyet csinált a leánynak.

561