Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Portrék – Lágy fényben - PILISI RÓZA: A három kadét

tomboló kaczäjt, a vad tivornya fel-feltörő zűrös hahotáit! [...] Ez a vak fiú a bűn leányainak oltalma alatt áll. [...]

A teremben pokoli hőség uralkodik.

A vak fiú kipirult arccal, kábult fejjel ül a zongora mellett és ujjai eszeveszett, szilaj cancant vernek ki a billentyűkön. Őt is megcsapta az a levegő, melytől elfonnyadnak a virágok, elalszik a szív és örök kárhozásra jut a lélek. [...] Ez nem tánc többé - ez őrület! Ez nem nő - ez daemon! [...]

A hölgyek többé nem szépek, nem bájosak. Arcukon az égő pirosság- halálvirág; ajkuk bibora - mérget lehelő; szemeik villáma - bágyadt hazugság. Ezek a mesebeli piros almák: kívülről üde zománc, belül hamu. [...]

A helyiség még piszkosabb, a női törzsvendégek még jobban befészkelték magukat és a biliárd-asztalnál a terem legaljában oly arcokat és alakokat láthatni, melyek meghazudtolják, hogy századunk a műveltség és a népnevelés százada. Egy-egy arc, cgy-cgy alak, mintha az akasztófáról került volna le éppen. Itt seregük össze éjente az a publikum, melyet legjobban a „facér”-szóval jellemezhetünk; munkakerülő mesterlegények, hűtlenségen ért és elcsapott boltossegédek és olykor oly szerencsétlenek is, kik saját vétségükön kívül elvesztették existentiájukat és a „véletlen”-ből éldegélnek ideig-óráig, míg ismét foglalkozásuk akad, vagy egészen elsülyednek, amint a véletlen magával hozza.

(Szentesi Rudolf [K.Budapesti rejtelmek. 2. köt. Budapest, 1814. 20., 21-22.,

23-24., 26., 31-38., 41., 31.)

A három kadét

PILIS! RÓZA

I...] A nagy manővereknek vége volt s a kadétok tiszti vizsgára készültek, a három kadét kivételével, br. Ikári Pista, Oltássy Péter és a lengyel származású Hanibáll von Kotcnyiczky. Ez a három ember már ép oly ismerős volt az egész fővárosban, mint a kaszárnyában, nem is hívták őket másképp,

557