Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók

képi ábrázolásából50 - bár a Birodalom osztrák felében került elő néhány ilyen felvétel a századforduló tájékáról - én nem találtam egyetlenegyet sem.5' (Kétségtelen, hogy ez komoly büntetési tételre számíthatott volna a korszakban.)

A 19. század végére a valóságosnak vagy a valóságosabbnál is valóságosabbnak hitt világot ábrázoló, megismertető és annak látványát visszaadó, óriási mértékűre duzzadt képi anyag - a mából visszatekintve - már nehezen felfogható és megmagyarázható lelki-érzéki-intellektuális izgalmat, de egyben óriási frusztrációt is jelentett a századforduló emberének.

A környezet, a tájak, a hallomásból vagy a ténylegesen ismert személyek képi ábrázolása a tömegméretű fotózás feltalálása előtt szinte csak kevesek számára látható és kevesek birtokolta - leginkább - művészi alkotásokon, illetve a nagyobb közönségnek szóló újságokban kézzel rajzolt illusztrációkon jelent meg. A 19. század második felének embere még nagyságrendekkel kevesebb vizuális élménnyel élte le életét, mint akár csak a 20. század elejiek. Különösképp igaz ez a falusi lakosságra.

Kevés adatunk van arra, hogy a telekommunikáció és a híranyagközvetítő technikai újdonságok nélküli, a migráció lehetőségét még szinte kizáró világot milyen kulturális és lelki sokként érték a már modern új korszakot hirdető technikai felfedezések, melyek ezenközben kitágították és közelebb hozták, s ezzel teljesen átformálták a világot. A nagyvilág reprodukált képével - például a tömegesen és gyorsan készülő és sokszorosítható fotókkal, képeslapokkal - való találkozás pedig kezdetben talán még inkább felkavaró élmény lehetett nagyon sokak számára.

A hír, az információ, valamint a környezet állandó és folyamatos változása, a szenzáció és mindezek képben megfogalmazott és visszatükrözött dömpingje egyre nagyobb hatalom lett - egyfelől. Birtoklásuk ugyanis mindinkább értékesnek tűnt fel, sőt hatalmat is jelentett azok fölött, akik nem rendelkeztek ismeretükkel vagy befogadásuk gyakorlatát még nem sikerült kellőképpen megtanulniuk. (A hatalom sokszor tényleges hatalmat is jelenthetett, csak egyetlen példaként, mikor a vidékről a fővárosba érkező, munkát kereső fiatal lányokat már a vasútállomáson lehalászták az úgyneve50 Természetesen nem tartoznak ide azok a művészi ábrázolások, amelyekről ma már tudjuk, hogy hordozhatnak homoerotikus tartalmakat is, mint például Mednyánszky László csavargófigurái vagy Nyuli-ábrázolásai.

sí Nem feledhető, hogy ez a sajátos tematikájú forrásanyag igencsak speciális, hiszen a prostitúció bizonyos területei, jellegzetességei - mivel a források nem őrizték meg azokat, már ha egyáltalán léteztek - csak fehér foltként tüntethetők föl a későbbi korokban, hisz nem maradtak fenn és nem őrződtek meg számunkra. Még akkor is, ha sejtésünk szerint - mint ahogy mindig is - a korszakban is létezhettek.

46