Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók
zett szerzőnők, akik segítséget, eligazítást ígérve az elbódult, a nagyvárosba idegenként érkező fiatal nőket nyomban egy-egy bordélytulajdonoshoz vagy kéjnőtartóhoz kalauzolták, akik azután jóformán rabszolgaként alkalmazták őket. És ők önként, gyanútlanul lépkedtek a lélckkufárok nyomában, szó szerint megszédülve a nagyváros lármás zajától, hódító és nyüzsgő képi látványától, melyet nem is lehetett sokáig nézni, hanem - ahogy az egyik lány vallotta egy korabeli feljelentésben - „muszáj volt a kavargástól a szemeimet csakcsak clpihentetni”.52) Emellett persze a fényképezés egyre el- és kiterjedtebb, mindinkább bárki számára elérhető gyakorlata és divatja gyorsan professzionalizálódó és specializálódó módjai mind intenzívebb vizuális élményt ajándékoztak egyre több embernek, s szó szerint kitágították számukra a világot. Például az egyre nagyobb példányszámban megjelenő újságok közül egyre több kezdte cikkeit fényképanyaggal színesíteni, az 1880-as évek végétől néhány újság már azzal is megpróbálkozott, hogy a jeles eseményekről vagy - mondjuk-a balkáni háború hadmozdulatairól szóló haditudósításait képekkel magyarázza és hitelesítse. Az emberek ismeretlen, sőt egzotikus tájakat, helyszíneket ismertek meg, a szöveges hírek a képek által megelevenedtek, s az addig csak az újsághírekben feltűnt emberek arcot kaptak és testet öltöttek. Másfelől viszont a megnyíló vizuális látványdömping elszenvedőinek hozzá kellett szokniuk az egyre növekvő mennyiségű képi kihívás fogadásához, befogadásához és értelmezéséhez, mely komoly lelki, érzéki és szellemi energiát és értelmezési gyakorlatot igényelt. Az utóbbi évtizedekben szakemberek próbálják megtalálni a választ arra, hogy például a fénykép és a könnyű, gyors előállítású képanyag tömeges mennyiségű megjelenése miképp alakította át a kor információs rendszerét, és hogy mi magyarázza például azt a jelenséget, hogy a kézzel metszett rajz (beleértve annak bármiféle technikai sokszorosítását) valóságot visszaadó és sugalló ereje - legalábbis az emberek érzülete és a közvélekedés szerint - meg sem közelíti a fotó valóságábrázolását. Azt a valóságot, ami — persze vulgarizálva — mégis nagyon billenékeny értékű és csak viszonylagos valóságot mutatott, akárcsak a Fürdőkosztümben című viccben, ahol két barátnő áll térdig a Balatonban a dús formáikat erősen kidomborító vizes fürdődresszben, körülöttük vizslató tekintetű és kocsányon lógó szemű férfihaddal:- „Láttad? Már megint egy amatőr fotográfus kap le bennünket! Mit szólna a férjed, ha ilyen kép kerülne a kezébe? 52 Baranya Megyei Levéltár (a későbbiekben: BML) Pécs város rendőrkapitányi hivatala kihágási iratai 1746/1906. 47
