Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Nagylátószög - BIRÓ BÉLA: A prostitúció
élethez visszatérjen. Ez a magyarázata annak, hogy volt prostituáltakból jó feleségek és családanyák képesek válni. Lehetetlen el nem ismerni, hogy Tarnovszkiék fejtegetéseinek magva helytálló. Ha nem is Lombroso és Ferrero által felfogott értelemben, de mégis valami veleszületett adottság (a szeméremérzet hiánya és az erkölcsi érzés gyengesége: moral insanity) az, ami hasonló viszonyok között élő nők közül az egyiket az erkölcstelenségre, a könnyelmű életmódra viszi, még akkor is, ha a külső körülmények azt nem indokolják, míg a másik inkább küzd, szenved, tűri a sors mostohaságát, de nem adja el magát. [...]32 A társadalomi okok nagyon sok irányúak; Papritz Anna33 szerint a három leginkább tekintetbe jövő ok: a bérek elégtelensége, a kedvezőtlen lakásviszonyok és a hiányos nevelés, amihez mint negyedik csatlakozik: a környezet rossz példája. [...] Reglementatio és abolitio A reglementatio alatt a keresetszerű kéjelgéssel foglalkozóknak, a prostituáltaknak közrendészeti nyilvántartását, rendszeres ellenőrzését és nemi megbetegedésük esetén kényszergyógykezelését értjük; az orthodox abolitio (a megjelölés egy, a rabszolgaság ellen küzdő észak-amerikai tömörülés nevétől ered) ezzel szemben tiltakozik egy bizonyos rétegnek hatósági ellenőrzés alá való helyezése ellen, mert ezáltal egyrészről állami elismerést nyer a prostitúció, melyet az orthodox abolitio bűnnek tekintett (az 32 Több európai állam mellett a magyarországi rendőri nyilvántartás is erősen támaszkodott Cesare Lombroso kutatásaira és munkásságára (többek között az 1894-ben Ferrero Guglielmóval közösen írt művére, a Das Weib als Verbrecherin und Prostituierte és a La donna deliquente, Ia prostituta e la donna normale (A bűnöző nő, a prostituált és a normális nő) című munkájára, amelyben Mátay Mónika szerint „a nőt is atavisztikus lényként” mint „nagy gyereket" ábrázolta, aki megrekedt az intellektuális és fizikai fejlődésben. A prostituált, a bűnöző nő Lombroso iskolája szerint elkülönül normális társától - olyannyira, hogy egyenesen férfias jelleget ölt, mind fizikai, mind pszichikai értelemben. A nemi ösztön például, amely a férfinál sokkal erősebben jelen van, mint a normális nőnél, a bűnöző nőnél gyakorlatilag hiányzik: nem érez vonzalmat a férfiak iránt, vagy ha mégis, akkor vágya perverz. „A degeneráció jeleit elfedi a prostituált látszólagos szépsége, fiatalsága és sminkje. Valójában belső anomáliák, torlódott fogsor, osztott szájpadlás, atavisztikus genitáliák és az arc jegyei teszik egyértelműen azonosíthatóvá a kriminálantropológus számára a prostituált testét. Lombroso jellegzetesnek tartja a prostituált lábfejét, amely gyakran fogásra alkalmas: a nagyujj jóval távolabb, külön áll a többitől, úgy, mint az emberszabású majmoké.” 33 Szociáldemokrata meggyőződésű pszichoanalitikus (1861-1939). 164
