Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Nagylátószög - BIRÓ BÉLA: A prostitúció
újabb abolitionista értekezletek ugyan mindenkor igyekeznek leszegezni, hogy a prostitúció legalább is nem crimen3-1), másrészről pedig igazságtalanság rejlik abban, hogy az ellenőrzés csak a női nem ellen irányul. A prostitúcióval szemben követett harmadik rendszer volna a prostitúció elnyomása, repressiója,35 mert a prostitúció erkölcstelen. [...] 1902-ben javasolta a budapesti főkapitány, hogy az utcai prostitúció korlátozása céljából egyes kávéházak, vendéglők vagy tánctermek tulajdonosai engedélyt nyerhessenek arra, hogy helyiségeik a bejegyzett kéjnők gyülekezőhelyéül szolgálhassanak; ezt az előterjesztést a 881-1008/1907. kgy. sz. szabályrendelet acceptálta3'1 is s a legújabb rendelet is megtartotta ezt az intézkedést. |... | A kéjelgés ügyét a főváros újólag a 88-1008/1907. kgy. sz. rendelettel szabályozta, amelynek kibocsátása főként azért volt szükséges, mert a megelőző szabályrendelet jórészt a bordélyházi prostitúciót tartotta szem előtt, közben azonban a bordélyházi prostitúció kezdett háttérbe szorulni. Ezen 1909. május 1-jén életbe lépett szabályrendelet szerint a bejegyezhetés alsó korhatára a 17-ik év volt, bár mód volt arra is, hogy az ennél fiatalabb, testileg fejlett, előzőleg már keresetszerűleg kéjelgett nő is bejegyeztessék, ha az erkölcsi megjavítás érdekében tett intézkedések eredménytelenek maradtak. A rendelet különbséget tett bárcás és igazolványos kéjnők között; ez utóbbiak olyan nők voltak, akik azonfelül, hogy keresetszerű prostitúciót folytattak, valamely más, rendes foglalkozással is bírtak; ebbe a kategóriába kivételesen besorozhatok voltak azok a bejegyzett kéjnők is, akiknél a hatóság feltételezhette, hogy foglalkozásukat feltűnés nélkül, a közszemérem megsértésének kikapcsolásával fogják űzni. Ezek az igazolványos kéjnők a 49.465/1900. fk. 1. sz. budapesti főkapitányi rendelettel életbe hívott „egészségi lappal bíró nők” helyébe léptek. Az „igazolányos” kéjnők lakásukat szabadon választhatták, míg a „bárcás” kéjnők csak a rendőrségnél bejelentett és engedélyezett lakásban lakhattak. [... ] A fővárosban 1896-ban a „futóbárcás” kéjnők osztályát leljük fel: 500 bordélyházi, 645 magánkéjnő mellett ez évben 120 volt a számuk; az „egészségi lappal bíró” kéjnők előfutárai voltak, amennyiben a keresetszerű kéjelgés mellett más foglalkozással is bírtak, s prostituálásuk nem volt lakásukhoz kötve. [...] 34 Itt: „közbűntett”. 35 „Elfojtás". 36 Itt: „elfogad". 165
