Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Érzelem, élet és -mód a családban - Mátay Mónika: Haza a laposban. Egy 20. századi magyar család portréja
a több hónapos utazás, és milyen az ország, ahova megérkeztek.109 Mintha Emília minden idegszálával az otthoni ügyekbe kapaszkodna, és kizárólag az otthon maradottak jelentenének valódi kapcsolatokat a számára, s az a valóság adna igazodási pontot, amelyből éppen elmenekült. Ezt bizonyítja egy Amálkának írt levél is, amelyből kiderül, hogy a magyarországi rokonság folyamatosan küldi a Nők Lapját és a Kisdobos című újságot, amelyeket - Emília bevallása szerint - nagy élvezettel olvasnak Uj-Zé- landon.110 A levelezést 1957-től négy évtizeden keresztül kísérhetjük nyomon. Többnyire Emília a szerző, a férje és a gyermekeik általában csak néhány soros kommentárt fűznek a leírtakhoz. A beszámolók legfőbb jellegzetessége a hétköznapi apróságokban való elmerülés, a belső világ, az érzelmek középpontba állítása. A legtöbb szó a hiányról esik - Emília néha órákig nézegeti a szülei és a testvérei fényképeit, és, mint a leveleiben erre többször is visszatér, rengeteget zokog a képek felett. Az egész házat a magyarországi rokonok portréi díszítik. Borzalmas lelkifurdalást érez, amikor meghal az édesanyja, és ő nincs jelen, hogy vele lehessen az utolsó órákban: azt állítja, megbánta, hogy valaha elszánta magát a távozásra.111 * „A gondolatba nem tudok beletörődni, hogy viszont nem láthatom Öt itt a földi életben. Meghalt? Ez egy olyan idegen és kegyetlen szó a számomra. Nem tu109 Egy másik levélből, amelyet Puskás András testvére, Károly (r Lovas Bélának, derül ki, hogy Emíliáék 1957. január 20-án még Bécsben vannak, no Puskás Andrásné levele Fehér Amáliához. 1961. március 2. in Fehér Pálné született Telekes Róza halotti dóm elhinni apukám ... Amellett az örökös lelki bánat anyám miatt”. Néhány héttel később küldött levele még gyötrőbb önmarcangolásról tanúskodik. Nemcsak az anyja halála feletti bánatát fejezi ki, hanem megkérdőjelezi a kivándorlás értelmét és legitimitását is: „Elveszíteni édes jó Anyámat. Borzalom. Érzéseimet nem tudom le sem írni. Nem tudok belenyugodni és egyszerűen nem tudom Ot elképzelni halottnak. Még mindig úgy látom Édesanyámat, ahogy ott hagytam Krisztina körúti lakásunkban 6 és fél évvel ezelőtt. Miért is jöttünk el? Miért is hagytam Ot ott? Miért is okoztam Neki olyan végtelen lelki fájdalmat? Mind ezt miért? Mert önző és kapzsi voltam. Jobb, kényelmesebb és nyugodtabb életre vágytam. Ezért mondtam le Édesanyámról és mindannyiotokról. Érdemes volt-e? Nem és nem. Ezt már éreztem előbb is, de már akkor, nem volt vissza út. Most különösen mar az önvád. Nem tudtam betegágya mellett lenni, megcsókolni drága szép arcát és munkás két kezét! Mennyivel jobb lett volna ott lenni utolsó percéig és utolsó leheletéig. Rettenetesen fáj, hogy neki írt levelem már nem találta életben”.113 Egy katolikus pap segítségével hangfelvételt is készít, amit eljuttat Magyarországra. Nem tud, és nem is akar elszakadni az otthon maradottaktól. Mindenre kíváncsi, soanyakönyve. 1963. március 8. 112 Puskás Andrásné levele apjához, Fehér Pálhoz. 1963. május 12. 113 Puskás Andrásné levele Fehér Pálhoz. 1963. június 13. 77
