Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Érzelem, élet és -mód a családban - Mátay Mónika: Haza a laposban. Egy 20. századi magyar család portréja
kát kérdez a gyerekekről, testvérei hétköznapjairól, küzdelmeiről. A levelezés fókuszában egyértelműen a család áll. A külső események és viszonyok szinte teljesen reflektálatlanok, s ez a helyzet évtizedeken át mit sem változik. Folytonosan visszatérő téma az egészségi állapot, ami az idő múlásával — értelemszerűen — egyre hosszabb és kimerítőbb leírást igényel. Ahogy öregszenek a nővérek, Emília többet panaszkodik a testi nyavalyákra - különösen a drága gyógyszerek. Emellett az évtizedekig tervezett utazás ötlete szerepel a levelezésben. Emília szeretné meghívni az apját, de mindig elhalasztják a vizitet - pénzügyi gondok, a kényelmetlen lakás, később a papa romló egészsége merülnek fel mint akadályok. A hazalátogatásról is gyakran szó esik. Már az 1960-as években emlegetik a testvérek, különösen Emília, de Amálka halálakor, amikor az örökösödési ügyeket elrendezik, még mindig megvalósulatlan a terv. 1996 decemberében, azaz az emigráció 40. évfordulóján Ilus így fogalmaz: „A hazalátogatás gondolata, valószínűleg már megérlelődött Bennetek. Ezzel kapcsolatos anyagi feltételek is megoldódtak, már csak hit és bátorság kell a megvalósításhoz”.114 Feltűnő, hogy 1995 júliusában, tehát közel négy évtizeddel a távozás után adja meg Emília Ilusnak a telefonszámát.115 Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a köztes időben egyáltalán nem beszéltek egymással, ellenben valószínű, hogy erre csak ritkán került sor. Minden érzelem-megnyilvánulást a in Lovas Béláné levele a sógorához, Puskás Andráshoz és feleségéhez, 1996. december 12. ns Puskás Andrásné levele a testvéréhez, Lovas Bélánéhoz. 1995. július 22. 116 Puskás Andrásné levele Lovas Bélánéhoz. 1962. levelek közvetítenek. A családi eseményeket - születésnapokat, a karácsonyi vacsorát, vásárlásokat, a mindennapok világát Emília a testvéreivel, különösen Ilussal osztja meg. Az intenzíven megélt és leírt érzelmek mellett a külvilág csak fragmentumokban vagy általánosságban jelenik meg a levelezésben. „Igen nagy a hajsza ám itt is és emellett ez az egyhangú élet is. Az autózáson és mozin kívül más kikapcsolódás nincs. Sokan szeretik ezt, de nekünk túl csendes az élet itt”.116 Néhány utazásról esik szó, a gyerekek iskoláztatásáról, neveléséről, Emília néha panaszkodik az esős időjárásra. András visszatérő szorongása - különösen az 1990-es években -, hogy elveszti az állását, többször is ír a növekvő inflációról és munkanélküliségről. „Az élet itt sem olyan már, mint régen, az inflációt ugyan leszorították 1,5%-ra, de a munka- nélküliek száma növekedik, jelenleg 175.000, az ország lakossága pedig 3,5 millió”.117 Néhány nyaraláson kívül az egyetlen „külső” élmény a családi ház megépítésének vágya. Évekig tervezgetik, de közel egy évtizeddel az emigráció után még mindig nem sikerül nyélbe ütni. „Mi dolgozunk s a pénzt gyűjtjük az építkezésre, ami igen sokba kerül. Itt is nehéz egy otthont összevenni. Sok mindenről le kell monda- nunk”. Végül a saját családi ház beteljesületlen álom marad, s a házaspár egy viszonylag új, négyéves épületet vásárol. Minderre a reméltnél jóval később, az december 11. 117 Puskás András levele a sógornőjéhez, Lovas Bélánéhoz. 1992. december 14. na Puskás Andrásné levele apjához, Fehér Pálhoz. 1965. július 18. 78
