Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Fővárosi magántörténelem - Horváth J. András: Lesz-e múltad Kovács János? – személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában
döntően határozzák meg emlékeink természetét. A személyes visszaemlékezést tartalmi szempontból is a szőkébb vagy tágabb csoportkötelékek hatásával magyarázta. A közösségi tudat, illetve jelleg kérdése központi eleme Jan Assmann elméletének is, melynek ismert gondolata az adott kulturális közeg által szervezett és válogatott emlékezetnek a többitől való (mimetikus, tárgyakra vonatkozó, kommunikatív) megkülönböztetése. Ezen felfogással rokon továbbá Pierre Nora lieu de memoire-elmélete, amely mindennapjaink nosztalgikus múltkultuszának jelenségére is választ nyújt. Nézete szerint - s ez bizonyos értelemben modernitás-kri- tikának is felfogható - „a modern idők embere” a 20. század sokrétű fejleményeinél fogva jóvátehetetlenül „elszakadt” a régi korok moráljától, mentalitásától, megszakadt a múlttal való élő kapcsolat, ami viszont pont ezért állandó, kényszeres jellegű múltidézésbe kergeti. Mivel széttört az a kapocs, amely az előző nemzedékek esetében még megvolt, és őket még a mentális azonosság vagy hasonlóság folytán a régmúlt világához kötötte -, ez a hiány(érzet) a ma embere esetében viszont felértékeli a múltat, s hirtelenjében minden „ósdiság” megőrzendővé válik.2 Nem hagyta a levéltárosok világát sem érintetlenül az a folyamat, amely tehát a 2 Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Bp., 1999.; Pléh Csaba: Maurice Halbwachs kollektív memóriájára emlékezve. In: Kollektív, társas, társadalmi. Szerk.: Kónya Anikó, Király Ildikó, Bodor Péter, Pléh Csaba. Akadémiai Kiadó. Bp., 1999.437-446. old.; Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Bp., 1999.; Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. Aetas, 1999.14. évi. 3. sz. hagyományos politika-, illetve eseménytörténeti orientációtól kiindulva haladt a gazdaságtörténet, majd a társadalmi struktúrák szerkezeti jellemzőit firtató kutatás irányába, hogy majd azután az egyes ember életkörülményeit és főként mentális meghatározottságait, tudati állapotát és érzelmi kötődéseit előtérbe állító törekvések is egyre nagyobb teret kaphassanak. Az ezen adatokat tartalmazó iratképzők felé fordulást, illetve a korábbi forrásértékelési szempontok revízió alá vételét végül is három körülmény mozdította elő. A különféle közhatalmi szervek által képzett iratok mennyiségének a 20. század folyamán végbement robbanásszerű növekedése, valamint ezek jelentős mértékű tartalmi kiüresedése, formálissá válása;4 a történeti érdeklődés jellegének és tartalmának említett módosulása, az emlékezetkultúra térnyerése; valamint az informatikai forradalomnak az írásos jel addigi episzte- mológiai tulajdonságait megváltoztató volta. Ezen harmadik fejleményről rengeteg szó esik manapság, - ám mi a helyzet az első kettővel? Kié (legyen) a közlevéltár? A közlevéltárak működését, szellemi auráját szerte a világon - történeti fejlődés eredmé3 Vö.: Cook, Terry: Fashionable Nonsense or Professional Rebirth: Postmodernism and the Practice of Archives. Archivaria, (51 ) 2001. 14-36. old. 4 Werner, Wolfram: Quantität und Qualität moderner Sachakten. Erfahrungen aus dem Bundesarchiv, in: Der Archivar, 45 (1992) 39M8. old. 5
