Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)
levelek továbbra is folyamatosan érkeztek a szentendrei tanonctól. A fiú olyanféle szemrehányásokkal illette a lányt, mint például a fénykép ügye. Szeretett volna fotót kapni barátnőjétől, aki ezt valószínűleg meg is ígérte neki, ám elmulasztotta az ígéret teljesítését, s Gyula hiába várta-sürgette hónapokig a küldeményt a „rossz kislánytól”.47 Volt iskolatársnőihez hasonlóan Gyulának is számos alkalommal reklamálnia kellett a késedelmes levélírás miatt. Itt már Klára mentségeinek egy részéről is értesülhetünk, melyek körébe az édesapa katonai szolgálatból való hazaérkezése vagy Gyula új lakásba költözése tartozott. A fiatalembert azonban mélyen érintette a késedelem, s szem- rehányólag megjegyezte, mindez nem lehet elég indok, hogy Klára olykor hónapokig adós maradjon a válasszal, s kétli - ebben tévedett -, hogy a lány bármely más barátjával így viselkedne. A kérdőre vonás és a - valószínűsíthető - mentegetőzés azonban mégsem vetett véget a levelezésnek, amely csaknem három éven keresztül fennmaradt, s melynek feltehetően csak az vetett véget, hogy Kláráék ’44-ben újra Szentendrén éltek egy ideig. Gyula mindent megtett a kapcsolat fenntartásáért: bár stílusa nem volt túl színes, igyekezett mégis írásai révén hódítani. Életéről, napi tevékenységéről sokat megtudunk, legalábbis arról a részéről, amelyről úgy vélte, imponálni lehet vele egy lánynak: cserkészvezetővé avatták; jól teljesített a katonai kiképzésen, a veszélyes gyakorlatokon; sok gólt rúgott a futballmeccsen; jól szerepelt az önképzőkör előadásán; ő is tisztségviselővé lépett elő. Érzéseiről már homályosabban fogalmazott: igyekezett megmaradni a „jóbarát” szintjén, legalábbis ennek látszatát fenntartani. Soha nem ejtett szót szerelemről, bár tett olykor bizonyos célzásokat: például, hogy amióta leveleznek, Klárán kívül nem érdeklik a lányok; illetve szívesen tanácsot kérne egy kislány ügyében Klárától - akit pedig ő is ismer... Nem tudjuk, mit válaszolt a lány, ám még ez a tanácskérés sem vetett véget kapcsolatuknak, s nem is fűzte szorosabbra a szálakat közöttük. Klára feltehetőleg diplomatikus módon rendezte a kérdést. Jó diplomata lehetett, hiszen Gyula minden szemrehányását, minden - őt vallomásra bírni törekvő - sürgetését oly módon intézte el, hogy levelezésük mégsem fordult szerelmesek eszmecseréjévé avagy civakodásává, noha a fiú minden bizonnyal gyengéd érzelmekkel viseltetett iránta. A Milkó-lány két és fél évig tartotta fenn ezt a furcsa levelezést, melynek során Gyula kitartóan igyekezett elbűvölni őt (férfias módon nem is elsősorban szóvirágokkal, hanem inkább elismerésre számot tartható tettei rövid elbeszélésével), ám ő továbbra sem tüntette ki szerelmével a fiút. Gyula kitartása, ragaszkodása - az ifjú türelmes- ségén, idealizmusán kívül - minden bizonnyal nagyban múlott Klára ügyességén. A fiú nem csak a késedelmes válaszok vagy a régóta ígérgetett fénykép meg nem érkezése miatt fejezte ki számos alkalommal nemtetszését; néha amiatt is háborgott, hogy barátnéja nem egyértelműen fogalmaz érzelmeit illetően, s írásai kétfélekép47 Uo„ Gutorfölde, 1942. december 22. 36
