Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)
pen is érthetők. Vagyis Klára a korszakban klasszikusnak tekinthető enyhén affektáns női „lebegtetési technikát” alkalmazta. „Ne legyen ilyen kőszívű”, írja meg világosan mit gondol — kérte a szenvedő fél.48 Máskor úgy vélte, már annyit bántotta őt ideálja, hogy jogos, ha néhány hétig nem ír, illetve az is, ha megsértődik és „truccol”.49 A szívbéli fájdalmak azonban csak enyhültek, a megbántottságot időről-időre legyűrte a ragaszkodás érzése, hiszen a szenvedő fél újra és újra tollat ragadott. A kapcsolat fönnmaradása, illetve ilyen módon való alakulása valószínűleg Klára mesteri kommunikációs technikájának volt köszönhető. Úgy tűnik, a lány a nagyobb szemrehányásokat követően, esetleg a levelezés felélénkítése céljából igen ügyesen vetett fel egy-egy nyilván főként saját magára vonatkozó kérdést vagy szempontot, amely a fiú számára ismét izgalmassá tette őt. Ekként érinthették a szélhámosság kérdéskörét is, Klára ugyanis azon félelmét fejezhette ki pajtásának, hogy bizonyára szélhámosnak, csapodár nőszemélynek gondolja őt (talán azért is, amiért alkalmasint nem tájékoztatta hódolóját a másnap esedékes költözködésükről). A lovagias Gyula persze tagadta, hogy társát szélhámosnak tartja - így született meg a már említett kedves-komikusra sikeredett mondat, s folytatódhatott akadálytalanul a levelezés. Más alkalommal a fiú életére, szokásaira vonatkozó apró kérdés elégséges volt a gördülékenység fenntartásához - például hogy miért is dohányzik -, s a másik önfeledt könnyedséggel osztva meg gondolatait a dologról, 48 Uo„ Szentendre, 1942. április 15. 49 Uo., Szentendre, 1942. örömmel számolt be a vele történt egyéb aktualitásokról. Klára tehát ügyesen irányította kapcsolatukat: annyit fogadott el levelezőtársa hódolatából, amennyi neki megfelelt, nem ment bele szerelmespárrá alakulásukba (megkockáztatjuk: még különösebben bizalmas barátság sem fűzte Gyulához); újra meg újra meg kellett őt hódítania a fiúnak, kérlelni őt vagy szemrehányásokat tenni neki, hogy vegye komolyabban kapcsolatukat. A lány viszont, hagy úgy ítélte szükségesnek, az érdeklődő pajtás szerepében tűnt fel, amellyel valósággal elvarázsolta a fiatalembert. Természetesen, hogy menynyi volt Klára viselkedésében a tudatosság, mennyi adódott lelki alkatából és milyen része volt írásaiban a tizenéves lányok általános tetszeni vágyásának, eldönthetetlen számunkra - bár naplóbejegyzései alapján úgy tűnik, olykor igen tudatosak voltak Gyulával kapcsolatos megnyilvánulásai. Feri: „Tudsz már dajkálni?”50 A naplóban szintén szereplő Feri, aki - Gyulához hasonlóan - szintén Milkó-papa kollégájának számított, és akit talán lehetséges vőlegényként tartott számon a család, szintén levelezett Klárával - mégpedig Gyulával csaknem azonos időszakban: 1942 második felétől 1944 január végéig. Pusztán Feri leveleiből nem tudjuk meg, miért tarthatták őt a szülők kívánatos partinak. A csatolt fényképekről megállapítható, hogy ez a fiatalember több évvel volt idősebb so Uo., Vitkov Ferenc levele Milkó Klárához. Baja, 1944. január 27. 37
