Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)

tetszését. Ugyanakkor pozitív érzések hangsúlyozásával zárult a mérleg, amikor arról számolt be, hogy szerelmeivel összefutott vagy barátnőivel beszélt, viszont egész napjára rányomta a bélyegét, mihelyt várakozása ellenére meghiúsultak találkozással kapcsolatos tervei, amelyen még a városban nézelődés sem enyhíthetett. így feltételezhetjük, hogy Klára a - baráti vagy szerelmi - kapcsolatait tartotta elsődleges fontosságúnak, s a mindennapok apró- cseprő történéseinek értékelését is elsősorban ez a motívum befolyásolta, viszont mind a külvilág egyéb részeit, mind belső történéseit visszhangtalanul hagyta, az ilyesmi nem foglalkoztatta, sőt igyekezett kizárni mikrovilágából a zavaró elemeket.

Gyula: „Vannak szélhámos leányok, de azok meg se közelítik Magácskát”44

A már említett Gyula nem csupán a naplóban bukkant elő: ő az egyik a három fiatalember közül, akikkel Klára hosszabb levelezést folytatott a második világháború évei alatt.45 1941 nyarán váltottak egymással először levelet, és a lány első küldeményét Gyula szinte extázisbán fogadta: válasza szerint alig tudta a munkáját végezni az örömtől, amikor konstatálta, hogy ez az Klára „ilyen szerény lány legyen, hiszen iskolái vannak és egy szegény tanoncot választott ki jóbarátnak”.46 A kissé patetikus hangvétel nem teljesen indokolt, ugyanis a

44 BFL XIII. Z. A Kocsis-család iratai. Steiner Gyula

levele Milkó Klárához. Szentendre, 1941.

augusztus 2.

fiú a Milkó-papáéhoz hasonló mesterséget tanult, az üzemben kollégák voltak, emellett a polgári iskolát végezte magánúton, hogy neki is „iskolája legyen”, és nem sokkal volt idősebb Kláránál - tehát valójában nem álltak olyan távol egymástól, mint ahogy az előbbi félmondatból gondolhatnánk. Gyulára azonban jellemzőek lehettek az ilyesfajta megfogalmazások, a túlcsordulónak ható érzelmesség, s talán ebből adódik az a meglehetősen esetlen megállapítás is, amely a lány szélhámosságának gondolatát hárította el. De hogyan merülhetett fel egyáltalán a szélhámosság víziója egy baráti levelezésben? Egyáltalán: mennyire volt baráti ez a levelezés?

Gyula első levelében - miután visszanyerte örömtől elakadt szavát - rögvest szemrehányást tett Klárának, mondván: igencsak rosszul esett neki, hogy csak utólag kellett megtudnia, hogy elköltöznek. Az első levélben tehát mind a feltétlen csodálattal és rajongással, mind a bizalmas ismerősökre nem jellemző titkolózás, elhallgatás nyomaival találkozunk. Csakugyan nehéz elképzelni, hogy meleg barátságban élők között helye lehetne efféle kommunikációs zavarnak, ám a lány bizonyára kellő magyarázattal tudott szolgálni az esetre vonatkozóan, ugyanis a levelezés folytatódott, legalább 1944 áprilisáig. Mindenesetre számos alkalommal ismétlődött az előzőekhez hasonló jelenet: Gyula szemrehányást tett Klára valamely mulasztásáért, de Klára kimagyarázhatta a helyzetet, hiszen a

45 Bár Klára több ifjú képeslapjait is megőrizte ebből a korszakból.

46 Uo„ 1941.július?

35