Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Rácz Attila: Cinkotai munkásőr(dög)ök
fegyver valóban az ivócimboránál volt, ám ő azt állította, hogy a pádon találta és az utasok hívták fel rá a figyelmét. Az előállítás során, amikor a zsebébe nyúlt, a rendőr elkapta a csuklóját és kicsavarta a fegyvert a kezéből.29 Mindezek fényében már-már idillinek tűnik a párbeszéd K. József és a vele konfliktusba keveredett suhancok közt. „1961. május 7-én lövészetről mentem lakásomra [...] 16 órakor. [...] Kb. 20 órakor kísérleteztem enni, de ki is hánytam, amit ettem, utána, hogy rendbe jöjjön a gyomrom, adtak kb. V2 dl pálinkát, majd utána hazamentem a feleségemmel és a gyerekekkel kb. 21 és 22 óra között. A kapun már belül voltunk, amikor 8-10 fiatalember hangosan kiabálva rugdosták a kaput és a korlátot. Én csendre intettem őket, amelyre szidalmaztak és hívtak, hogy menjek ki, erre én fegyveremet csőre töltöttem, feleségem kinyitotta a kaput, és kimentem. A fiatalokat figyelmeztettem, hogyha erőszakos- kodnak, fegyvert használok. Utána beszélgetni kezdtünk és megmagyaráztam magatartásuk helytelenségét. 15-20 évesek voltak, megkérdeztem, hogy hol dolgoznak, majd arról beszéltem, hogy hol tudják eltölteni szabadidejüket hasznosan és nem az utcán. Látszólag barátságosan váltunk el. A kapu felé indulva megállított egy r. tiz. et., vele volt az előző társaságból 3 gyerek, kérte az igazolványt, amit megmutattam, az eltette, és kérdezte van-e nálam fegyver, mondtam, hogy van. Erre azt mondta, hogy letartóztat és figyelmeztetett, hogy amennyiben a zsebem felé nyúlok, a fegy29 Uo. 30 BFL XXXV.33 1961.37. Se. Rendkívüli események. vérét használja, és bekísért a XVIII. r. kapitányságra. [...] Leültettek a folyosóra [...] a tiz. et. utasított, hogy a pádról nem kelhetek fel csak az ő engedélyével. Amikor én ennek ellenére elmentem vécére, durván rám kiabált és fenyegetett. Erre én megkérdeztem, hogy minden kommunistával így szokott bánni? [...] A budapesti ügyeletnek azt állították, hogy tökrészegen állítottam be a kapitányságra.”30 Nem véletlen, hogy a pártbizottságon kiemelték a baleseteket, öngyilkosságokat. 1961. június 6-án délelőtt B. Mihály a Rákospalotai határút és a Szilas-patak kereszteződésénél, a búzatábla szélén halántékon lőtte magát. Helyszínelni B. Lajos ment ki. B. Mihályt mindenki szerette, igaz, hogy „kb. 10 nap óta viselkedése nagyon megváltozott, igen magába zárkózott lett. Kisebbségi érzés aggályai voltak [sic!], amiről említést tett az üzemi PB titkárának és főmérnökének.” A kollégái nem tudták, miért tette, nem ismerték a sérelmet, ami érhette, de búcsúlevelet sem hagyott hátra.31 Ugyanezzel a B. Lajossal negyedévvel később baleset történt. Őrszolgálat után motorkerékpárjával hazafelé indult, mikor a Kerepesi út és a Verseny utcai HÉV sorompónál három óra előtt néhány perccel „egy ismeretlen fekete színű magán szgk.” nekirohant, minek következtében megséoo rült az alkarja. B. Jószef személyes felelőssége nem egyértelmű, H. József viszont szinte biztos, hogy maga okozta a sérülését, amikor a HÉV-ből egy kanyarban kiesve a kerekek bal lábát boka felett, illetve jobb lábának 31 Uo. 32 Uo. 318
