Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Szabály és hatás - Rácz Attila: Cinkotai munkásőr(dög)ök

megszületett Krisztián fejében a gondolat, hogyan rendezhetné adósságait: este vissza­megy az üzembe, és megszerzi a mintegy 300 000 forintot.2 Pontos terve még nem volt, de mivel recés gumitalpú cipőjét és annak lábnyomát mások is ismerhették, a rendész szobából magával vitte a szandál­ját, és hogy ujjlenyomatot se hagyjon, tás­kájába begyűrte a szürke szarvasbőr kesz­tyűjét is. Bár tizennyolc éve házas volt, mégsem haza indult, régóta nem aludt minden nap otthon, mert ikrei megfoganása után meg­romlott feleségével a kapcsolata. Az asszony hazavárta, ágyába is beengedte, de mivel fi­zetéséből nem adott haza, annak felét már 1955-ben letiltatta. Beült a Híradó Moziba3, majd a Nagykörúton elsétált az EMKE-ig, és a kirakatokat nézegetve több lehetőséget is kidolgozott a pénz megszerzésére. A megoldás ekkor még egyszerűnek tűnt: a gyár lakatosműhelyében, a vízszere­lőknél látott hegesztőkészülékkel „kinyit­ja” a páncélszekrényt. A készüléket felviszi a vállán az emeletre, a hozzá tartozó tömlőt pedig spárgával felhúzza. Aztán lemegy a palackhoz, megnyitja a gázt, visszarohan a harmadikra, megnyitja a lángot, hegesztő pisztollyal átvágja a folyosóra nyíló kifizető ablak rácsát, behatol a pénztárhelyiségbe, lyukat vág a páncélszekrény ajtaján, fogja a pénzt, majd elhagyja a terepet, ahogy jött. Hogy megláthatja valaki? A munkások leg­később 9 óráig járkálnak csak errefelé, és fél 11 -kor csak öt-hat kovács távozik a porta irányába. Az általa ismert rendésszel sem lesz probléma, mert ő 10 és 11 óra között a 2 A pénztárfiókban pontosan 274 377 Ft és 69 fillér volt. motozásnál segít a portán. A rablást befe­jezheti, mielőtt az említett őr elfoglalná őrhelyét. Az 1957 óta rendészeti előadó­ként dolgozó, korábban rendőr Kiss József­fel egyébként is jó viszonyban volt. Budai Imre igazgató úr szerint „Kiss bácsi” csak a feladatával, a kötelességével foglalkozott. Vezetőivel szemben udvarias, tisztelettu­dó volt, de a fizikai dolgozók irányában is megfelelő hangot használt. Krisztiánt na­gyon tisztelte, felnézett rá, nagyon okos embernek tartotta. Mivel az is mindig Jóskának hívta, ő is nyugodtan szólíthatta Imrének. Attól sem félt, hogy tevékenysége alatt feltűnik valakinek a kifizetőhelyen égő lámpa, hiszen a gyárban fizetésnap előtt a kifizető hely állandóan ki volt világítva. Hogyan lehetett ennyire biztos magában, honnan tudta mindezeket? Korábban is ha­tolt már be illegálisan a gyár területére, leg­utóbb november 25-26-án éjjel, hogy az őröket ellenőrizze. Akkor az építkezés mi­att felbontott kerítés résén át jött be. A terv megszületése után este negyed 7-kor elment 7'. Ilonához, aki az előző nap elkészített vacsorát melegítette meg neki, miközben ő szenet hozott fel a pincéből. Megvacsoráztak, és a karácsonyi ajándé­kokról beszélgettek. Természetesen sem­mit nem szólt a rablásról, csupán spárgát kért a nőtől. Háromnegyed 9-kor - arra hivatkozva, hogy haza kell mennie - szürkés-barnás ka­lapját és háromgombos, sötétszürke, nagy­kockás, szivacs béléssel ellátott felöltőjét felvéve eljött Ilonától, a Keleti pályaudva­3 Ma Horizont Mozi. 307

Next

/
Oldalképek
Tartalom