Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Szabály és hatás - Koltai Gábor: Az ószeres pártcsoport tündöklése és bukása

eszközölt, mert foglalkozását ószeresről var­rónőre javította ki”. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért tette ezt, azt válaszolta, hogy „ószeres nem volt sohasem. [... ] tagsá­gi könyvében feltüntetett foglalkozás hát­ráltatta őt előmenetelében.”48 A vizsgálat során később az is kiderült, hogy Dénesné nem is hagyta el a tagkönyvét, hanem a benne „eszközölt” javítást bánta meg, és emiatt állította azt, hogy elvesztette a párt­igazolványt. Bár önkritikát gyakorolt és megbánta tettét, ez az alapszervezeti fe­gyelmi bizottságot nem hatotta meg, és ja­vasolta Dénesné kizárását a pártból. Dénes Antalné a döntés után levelet írt a VII]. Kerületi PB Káder Osztályának, amelyben önkritikát gyakorolt, elismerte, hogy hibázott. A szép kézírással és jó he­lyesírással megírt levél szerint hirtelen döntéssel írta át a foglalkozását ószeresről varrónőre: „Nem tudom mi történt velem eszemet egy pillanatra elvesztettem, párt­könyvemben foglalkozásom egyénileg kija­vítottam.” A levél szerint az a kétségbeesés vezette tettéhez, hogy az ószeres foglalko­zás megbélyegzi őt, és nem juthat így előre a pártban: „Mentségemre szolgáljon az, hogy pártkönyvemben foglalkozásnál, mint ószeres volt jelölve és én soha nem voltam ószeres. Apám foglalkozása cipész és kivál­totta az ószeres ipart, de 1945-ben nagyon beteg lett és helyette voltam a csarnokban. 1949. januárban visszaadtuk az ipart. Az én foglalkozásom varrónő.”49 A Káder Osztály ezután behívatta a ke­rületi PB-re Dénesnét, ahol a meghallga­tásról felvettek egy ún. kihallgatási jegyző­könyvet, amelyből rövid, de érzékletes képet kaphatunk a világháború utáni egyé­ni lehetőségekről és az ószeres szakma vál­tozásáról is: „Felszabadulás után kifosztva betegen nehéz volt elölről kezdeni, tudok varrni, de akkor nem akadt munkám, apám suszter, vásároltunk rossz cipőket, ő megja­vította és eladtuk. így kezdődött. Ipart vál­tottunk. Később mindinkább látnom kel­lett, hogy ez a foglalkozás a párttagsággal összeegyeztethetetlen (kiemelés tőlem - K. G.). Most állásban vagyok [Szemkórház­ban gondozónő ekkor - K. G.], már egy éve nem folytatunk ószeres kereskedést.” A vizsgálat lezárulta után a VIII. Kerületi PB - a Káder Osztály javaslatára - végül szigo­rú megrovás pártbüntetésre változtatta az alapszerv kizárási határozatát. A döntés in­doklása talán némileg meglepő: „Szigorú megrovás, mert az elvtársnő következete­sen hazudott a Pártnak és tagkönyvét jog­talanul kijavította. Az elvtársnő önkritikát gyakorolt és bebizonyosodott, hogy amit tett, azt nem egyéni érdekből követte el.”50 A párttagkönyv elvesztése, vagy ben­ne az adatok megváltoztatása az egyik leg­komolyabb vétség volt ebben az időszak­ban. Amiért mégsem zárták ki Dénesnét a pártból annak két oka lehetett: egyrészt Dénesné megtagadta ószeres, azaz kispol­gári múltját, másrészt pedig önkritikát gya­BFLXXXV.95.Í 137. 63/1949. A VIII/19. alapszervezet feljegyzése az MDP Nagybudapesti Káder Osztályához, 1949. november 12. BFL XXXV.95.Í 137. 63/1949. Dénes Antalné levele az MDP Vili. Kerületi PB Káder Osztályához, 1949. november 15. so BFL XXXV.95.Í 137. 63/1949. Az MDP Vili. Kerületi PB fegyelmi határozata Dénes Antalné ügyében, 1949. december 14. 303

Next

/
Oldalképek
Tartalom