Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Koltai Gábor: Az ószeres pártcsoport tündöklése és bukása
korolt. Azaz fejlődőképesnek számított és nem mellesleg a gondosan megfogalmazott és megírt levél is azt sugallhatta a kerületi vezetés felé, hogy kár lenne elvetni az átlagfunkcionáriusok képességeit bőven meghaladó munkásnőt. Dénes Antalné esete csak példája annak, hogy az egyének döntési szabadsága mennyire behatárolt volt a kommunista diktatúra kezdeti időszakában. Dénesné boldogulását először a kereskedelemhez kötötte: úgy gondolta, hogy ha varrónőből ószeres lesz, akkor jobban tudja biztosítani megélhetését. Ez, úgy tűnik, kevésnek bizonyult, ezért is léphetett át 1947-ben az SZDP-ből az MKP-ba.51 Itt elkezdett pártmunkákat is vállalni: 1948-ban még büszkén dolgozott az ószeres pártszervezet kul- túrfelelőseként. Azonban eltelt egy év, időközben megszűnt az ószeres pártcsoport, és Dénes Antalnénak is át kellett gondolnia saját helyzetét. Úgy ítélhette meg, hogy egzisztenciáját leginkább a párton belüli előrejutás biztosíthatja, ehhez viszont meg kellett tagadnia a múltját, azt, hogy valaha is ószeres volt. Ezt egyrészt azzal tudta feledtetni, hogy új foglalkozás után nézett: újra varrónő lett, majd később kórházi ápoló. Másrészt pártvonalon is el kellett tüntetnie a kínosnak számító „ószeres foglalkozású” bejegyzést. Bár a hazugsággal és tagkönyvhamisítással a párt szervezeti szabályzatát súlyosan megsértette, de végül mégis párttag maradhatott, azaz sí BFLXXXV.95.Í 137. 63/1949. A VII1/19. alapszervezet feljegyzése az MDP Nagybudapesti Káder Osztályának, 1949. november 12. döntése tulajdonképpen eredményes volt. Azonban ennek megvolt az ára: Dénesné a párt tagja maradhatott, de ehhez meg kellett tagadnia addigi életét.52 Dénesné esete, Solti adminisztrátor jelentése és a tanulmányban ismertetett ószeres pártcsoport története jellemző példája lehet annak a magyar abszurdnak, ami oly sokszor megtörtén(hetet)t a magyar társadalommal az államszocializmus évtizedei alatt. A világháború után csupán nagyon szűk lehetőségek álltak azok előtt az elszegényedett kereskedők - jelen esetben az ószeresek — előtt, akik nem akartak vagy nem tudtak emigrációba menekülni, akik nem akarták vagy nem tudták elhagyni szakmájukat, és más lehetőségek híján a kommunista párttól várták sorsuk jobbra fordulását. Az MKP/MDP időlegesen be is fogadta őket, külön pártcsoportot is alakíthattak. Azonban az ószeresek többségének nagyon hamar csalódnia kellett, hiszen már 1948 végén megtapasztalhatták, hogy ez a párt korántsem tekinti őket a szövetségesének, 1949 közepére pedig meg is szüntették a teljes pártszervezetet. Az ószeresek szocializmusbeli története azonban korántsem zárult le a pártcsoport likvidálásával. 1949 végén ugyanis megkezdődött a Teleki téri ócskapiac elköltöztetésének előkészítése, ami aztán 1950 folyamán valósult meg, amikor is a Fővárosi Tanács a Belügyminisztérium segítségével a Teleki térről a Budapest akkori peremterületének 52 Dénes Antal né sorsáról az 1949. decemberi fegyelmi határozat után jelenleg nincs további információm. 304