Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében

eseményt írt le. „Jelentem, hogy d.u. 4. óra 48. p. kor Moskovics Mózes 456. sz. klz. A Péter Pál 870. sz. kvtő vezetése alatt lévő 495. sz. kocsin, a Cálvin téren rosszul lett, és a kocsit elhagyta, a kocsi pedig klz. nél­kül jött a hídon át. A Budai oldalon Ferencz József hídnál tartalékos klz. nem volt, és egy sárga kör-kocsiról a klz. a Döbrentei té­rig jött azon a kocsin, és itt pedig én vet­tem át s tettem klzi. szolgálatot a Margit hídig, de itt már előkerült a fent írt klz. Én az eset miatt 30. p. ig nem ellenőrizhet­tem, akadály nem volt. Tisztelettel Molnár Ignác.”37 Az esetet mégis igazolt, azaz rendben lévő ügyként zárták le, mert Moskovics Mózes kalauz tanúval igazolta, hogy a villa­mos, egészen pontosan az ő kocsija nem ment át kalauz nélkül a hídon. Péter Pál kocsivezető így írta le az esetet: „Jelentem, hogy folyó hó 14 én Moskovics Mózes volt a kalauzom és Kr. (Körút) útról a Margit híd­nak befelé menet a Kálvin téren a kalau­zom rosszul lett, nagy hascsikarása volt és leszállt a kocsiról, az ott levő lakatos elkí­sérte a kocsit a F.(erencz) J.(ózsef) hídfőig és onnét a Molnár k(ocsi)vezető ellenőr úr átkísérte a hídon, ott pedig a Rendező úr adott egy embert, hogy forgalmi akadályt ne csináljunk, állítsuk be a kocsit az Egy­háztéri kitérőbe, de a Döbren(tei) téren találkoztunk az ellenőr úrral, de a nevét nem tudom és az elkísérte a kocsit a Margit körút sarokig, és ott a kalauzom utolért az utánam jövő kocsin. Alázatos szolgája Péter Pál 870. sz. ko(csi)vezető.”38 37 Uo., Jelentés, 1907. szeptember 14. Nem tudhatjuk, mi történt valójában. Egy múló rosszullétről volt szó, vagy eset­leg kalauzunkat a piaci árusok érdekelték, s ezért beugrott a Vásárcsarnokba megtudni az árakat, ám közben lemaradt a kocsijáról? Bármi történt is, az ügy érdemi szereplői, így elsősorban a kocsivezető és a lakatos a kalauzt és egymást segítő, igazoló magatar­tása éles ellentétben állt az ellenőr akadé­koskodó, saját munkáját és az ott támadt gondokat túlértékelő - „30 p. ig nem ellen­őrizhettem” - hozzáállásával. Számára a helyzetben nem a probléma megoldása je­lentette a sikert, hanem jelentésében is fő­nökeinek, a hatalom magasabb szintjeinek igyekezett megfelelni, jelentésében ré­szükre külön üzenetet helyezett el, mint­egy kibeszélt a szövegből. A villamoskocsik kalauz nélküli közlekedését, elhagyását pedig - bárhol történt is az - főbenjáró vé­teknek tekintették, nemcsak a balesetve­szély miatt, hanem mert ez lehetővé tette ingyenes használatukat. Moskovics Mózes egészségi állapota ezekben az években folyamatosan romlott. Az egyik alkalommal, miután befejezte délelőtti munkáját, vitába bonyolódott az Állatkerti állomás vezetőjével, aki ezt 1908. november 6-án jelentésben rögzítet­te. „Jelentem a Tek.(intetes) forgalmi hi­vatalnak du. l-óra6. perek.(or) Moskovics Mózes kalauztól kértem a jegyzékét aláírás végett, hozzám küldte a kocsi seprős gye­rektől, melyet visszautasíttattam, (hogy) személyesen adja át, benn ült a kocsiban és azt mondta, ő nem jön le a kocsiból, mert a 38 Uo., Napi jelentés, 1907. szeptember 19. 280

Next

/
Oldalképek
Tartalom