Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében
zuk nem egyszerűen néhány tapasztalattal lettek gazdagabbak, hanem ezekből az eseményekből tanulták meg azokat értelmezni és választ adni hasonló eseményekre. Alf Lüdtkét idézve: „A gyakorlat azokat a formákat jelenti, melyekben az emberek cselekedeteik és értelmezéseik feltételeit elsajátítják, amelyekben tapasztalataikra szert tesznek, s a kifejezésmódokat és értelmezéseket alkalmazzák - és ezeknek ők maguk új hangsúlyokat adnak.”31 Valószínű, hogy térben és időben egy másik helyen, például egy műhelyben, egy irodában, ahol ugyanezek az emberek, az utasok dolgoztak, egy nem mozgó térben, ahol a munkahelyük volt, más módon reagáltak volna. Olyan helyen és olyan körülmények között, ahol a vezetők, a hatalom hierarchiája felvonulhatott volna velük szemben, közvetlenül hatással lehetett volna rájuk, másfajta viselkedésmódot alakítottak, sajátítottak volna el vagy mutattak volna be, mint a villamos mozgó, fizikai és társadalmi környezetétől elkülönült terében. Ezek a konfliktusok minden helyen, így a villamoson is, az adott helyzethez igazodó, egyedi, meglehetősen finom együttműködési technikákat, viselkedésmódokat alakítottak ki, olykor egymást nem vagy alig ismerő emberek között. Az utasok és a kalauz azonos alapokon nyugvó, öntörvényű viselkedése, összejátszása sok esetben bizonyult eredményesnek, a hatékonyságában és erejében korlátozott, az adott helyen lokálisnak tekinthető, háttérrel nem 31 Uo. 32 Majtényi György: „Ön-fejűség” - a „másik” Németország történelme. Aetas, XVIII. évf. 2003. rendelkező hatalommal, egészen pontosan annak képviselőivel szemben. A „sokak gyakorlata” és a konzekvensnek tűnő alkalmazás mellett, a kalauz és az utasok magatartása azért tekinthető az „Alltagsgeschichte” által használt értelemben „önfejű”-nek, mert az egymás mellett kiálló két fél, a partnerek nemcsak a pillanatnyi előnyök és hasznok alapján cselekedtek.32 Az esetek egy részében az egyik fél, az utas járt jobban, mint például a fakereskedő, aki nem vett jegyet, míg az esetek másik részében a másik fél, a kalauz, aki mellett például a rossz jegyért fizető, de az ellenőr előtt azt mégis letagadó munkás állt ki. Ráadásul az előnyök és hátrányok egyenlege - amint azt Moskovics Mózes személyzeti dossziéja is mutatja - az ügyekben szereplő emberek számára kiszámíthatatlan lehetett, mert a problémás ügyek, a szituációk és a szereplők mindig mások voltak, ahogyan valószínűleg az általunk nem ismert konfliktusokban is mindig mások lehettek. Másképpen megfogalmazva, a villamoson utazók közössége, „társadalma”, annak tagjai személyes okok nélkül is hasonló módon reagáltak, cselekedtek, mert hasonló tapasztalatok alapján, hasonló mentalitás, gondolkodásmód mentén léptek fel, ellenőrizték és egyes esetekben módosították, szabályozták a hatalom működését. Ilyen értelemben valóban: „A nagyobb közösség perspektívája nyújt távlatot az „önfejűségek” értelmezéséhez és (erkölcsi alapú) megítéléséhez.”33 1. szám 145-147. old. 33 Uo., 147. old. 278
