Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében
Különös módon ez a folyamat hosszú távon nem az ellenőrök, hanem a kalauzok eltűnéséhez vezetett a városi tömegközlekedésben. Minden bizonnyal azért, mert a kalauzok munkájuk során elsősorban és folyamatosan az utasokkal álltak kapcsolatban, és ez a hatalom logikájával ellentétes kölcsönhatásokhoz, a másik fél megismeréséhez, megértéséhez, felületes ismeretségekhez, egyfajta személyesség kialakulásához vezethetett. Ez a helyzet önmagában megkérdőjelezte a fegyelmi hatalom, a figyelő szem, az apparátus hatékonyságát az utasokkal szemben. Moskovics Mózes kalauznak más esetekben egyedül kellett szembenéznie környezetének kihívásaival, és egyedül kellett választ adnia rájuk, egyedül kellett megoldania őket. A következőkben azt szeretnénk megvizsgálni, hogy ajegyek kiszolgálásán mint a legfontosabb feladaton túl, milyen más fegyelmi, vitás vagy említésre méltó ügyek jelentek meg a kalauz személyzeti dossziéjában. A századfordulót követő első években több, kisebb fegyelmezetlenséget követ el. 1900. december 2-án este 7 óra 15 perckor Bazsó Károly ellenőr azért dorgálta meg, mert villamoskocsijának első ajtaját nem zárta be, az ajtóra előírt zárva táblácskát nem helyezte fel és csak figyelmeztetésre helyezte ki.34 A kalauz válaszában az enyhe vétséget készségesen elismerte. „A Tekintetes Főellenőr úrnak alázattal jelentem, amint a Bazsó ellenőr úr jelentett igaz, de én azért felejtettem az ajtót bezárni, mert késéssel értünk a Nyugatihoz és az 34 BFL XI.1511 k Moskovics Mózes személyzeti dossziéja. Jelentés, 1900. december 2. utasok megleptek. Maradok alázatos szolgá35 ja Moskovics Mózes 456. kalauz A korszakban, úgy tűnik, rendszeresen és időnként sokat késtek munkájukból az emberek, igaz, a munkaadók meglehetősen jól tolerálták ezt a jelenséget. Ez lehetett az egyik leggyakoribb vétség a villamosközlekedésben dolgozók számára is, amit nehezen lehetett volna az indulás helyén, a remízben letagadni. Jancsek ellenőr egyszerre két kalauzt és egy kocsivezetőt részesített megintésben emiatt 1902. március 3-án. 36 Kalauzunk, aki közel egy órát késett, a lehetetlen beosztásban kereste - úgy tűnik joggal - a hibát. „Alázattal jelentem a tekintetes forgalmi hivatalnak, hogy ma reggel a 16 szór vagyok tartalékos és kétszer egymás után, olyan szám mellett kellett kocsiznom, hogy mindég későn fekhettem le, és pedig mindég félnégy órakor fölkelnem, ezáltal máma reggel úgy el voltam fáradva, hogy a szekérzörgést nem hallottam és 50 percet késtem a remízbe. Maradok alázatos szolgája Moskovics Mózes 456. kalauz” Ez a rövid történet azt tanúsítja, hogy ebben az időben az egyszerűbb háztartások jelentős része - egy ügyes kalauzé sem - rendelkezett ébresztőórával. A munkába indulók vagy egymást ébresztették, vagy hajnalban, azaz pirkadatkor egységesen indultak, vagy harangszóra keltek, vagy egyes esetekben a korabeli közlekedés hangjaira, jelen esetben kocsizörgésre ébredtek. Molnár Ignác ellenőr 1907. szeptember 17-én jelentésében látszólag megdöbbentő 35 Uo„ Napi jelentés, 1900. december 7. 36 Uo„ Napi jelentés, 1902. március 3. 279
