Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében

adása után egy mellette álló utasnak min­den kérdés és fizetés nélkül az itt mellé­kelt szakaszjegyet adta, mire említett kalauzhoz azt a kérdést intéztem, hogy maga ingyen ad jegyet?, mire azt a választ adta, hogy már fizetett. De előbb az átszál­lójegyeket adta ki (Moskovics), említett utas Óbudán szállt fel és mire a jegyet kéz­ben adta, már az Újlaki iskolánál az utas le is szállt, a kocsiban volt több(i) utas mind ki volt szolgálva.”27 A trükk lényege az volt, hogy csak a drágább és hosszabb távra szóló átszálló jegyet kérő és kifizető utasok ki­szolgálása után adott az utolsóként sorra kerülő, sorra vett utazónak, egy olcsóbb és a felszállás helyéhez viszonyítva rövidebb távra szóló szakaszjegyet. Ekkor már az is elég volt a szabályos utazáshoz, mert köz­ben a villamos átlépte az ún. szakaszhatárt, és így a két jegy ára közötti különbözet a kalauzé maradhatott. Ezzel a megoldással nehéz lehetett lebukni, hiszen a kalauz arra hivatkozhatott, hogy sorban szolgálta ki az utasokat, s nem vette észre, hogy az utolsó utasnak is átszállót vagy vonaljegyet, esetleg újabb szakaszjegyet kellett volna adnia. Moskovics Mózes kalauz ennek megfelelően, a már bevált taktikát alkal­mazva érvelt jelentésében: „Alázatosan jelentem a tekintetes főel­lenőr úrnak, hogy a Pulai ellenőr úrnak a je­lentése nem úgy van, mint ahogy jelenti, mert én akkor jöttem ki a kocsiból, mert sok utasom volt, aki majdnem mind átszál­ló jegyet váltott és kijöttem a kocsiból el­kezdtem mindjárt a jegyet osztani. Akik oda is adták a pénzt és én sorba osztogat­tam a jegyeket, aközben fölszállt a Pulai el­27 Uo., Pulay János jelentése, 1900. október 11. lenőr úr és azt mondta, hogy ingyen adom a szakaszjegyet, mert éppen akkor adta a pénzt rá, különben is azt az illető utast bár­melyik percbe tanúsíthassa a dologról, hogy én nem akartam sem elkövetni, mert én nem tudtam azt, hogy kinek kell a sza­kasz, én csak sorba osztogatta(m), hogy egyszerre adták a pénzt, arról én nem tehe­tek én. Maradok alázatos szolgája Moskovics”28 A történet főhőse ismét a szemfüles ka­lauz, aki ebben az esetben is leiskolázta az ellenőrt, s ezt ismét csak a vele szimpatizá­ló utasokkal együtt tudta megtenni. A kala­uz és az utasok együttműködésére az elő­zőeknél is jobb példa egy másik ügy, amelyről Hanicsek József vizsgáló kalauz tett jelentést főnökeinek 1910. március 28-án. Leírása szerint a Köztemető után, a Magdolna utcánál, az Allatkert felé menet, a kalauz nem vette észre, hogy felszállt a kocsijára. A „kocsi belsejében az első peron ajtónál ült egy munkás kinézésű utas, aki éppen akkor fizetett és határozottan lát­tam, hogy a kalauz nem a jegytömbből adott neki jegyet, hanem kezében tartva egy fehér elhasznált jegyet adott az utas­nak. Én ezt látva rögtön azon utashoz men­tem, és amint a kalauz észrevette, hogy én a kocsiján vagyok, az utasnak mindjárt, az ide mellékelt rendes H (típusú) szakaszje­gyet adta, a rossz jegyet pedig az utas zseb­re tette. Amikor kértem tőle, az utastól azt a jegyet, amit először kapott azt felelte az utas, itt van ez egy jó jegy, nekem nincs más. Az utas azért nem adta oda a rossz je­gyet, mert a kalauzzal összejátszott. A kala­uz nem védekezett semmivel, hanem mi­28 Uo., Jelentése, 1900. október 11. 275

Next

/
Oldalképek
Tartalom