Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében

kor kocsijáról le akartam szállni, azt a megjegyzést tette az utasok előtt egész hangosan, hogy maga már kapott az ilyen fogásokért, de még többet is kaphat.”29 A kalauz számára a pénz forrása ebben az esetben is az volt, hogy egy már használt je­gyet adott el. Ezt a jegyet korábban valószí­nűleg az utasoktól kérte el leszálláskor, vagy a villamos padlójáról vette föl, majd adta el ismét. Ami igazán érdekessé teszi ezt a történetet, a munkás kinézésű utas segítsége a kalauznak, vagy másképpen szólva összejátszása a kalauzzal. Ebben a helyzetben az utasnak nem fűződött anya­gi érdeke a kalauz fedezéséhez. Ez a fajta együttműködés ezért jóval több volt, mint passzív részvétel valamiben vagy az esemé­nyek egyszerű tudomásul vétele. Ez a kala­uz tettenérését megakadályozó aktív sze­repvállalás volt a villamos mozgó terében. Ami csak villamoson mint sajátos térben és helyen volt lehetséges, ahol a „figyelő szem” kényszerítő ereje nem érvénye- sül­hetett. Egy olyan térben, ahol az ellenőr, azaz „a hatalom” mellett nem jött létre, nem jöhetett létre a jelenlévők egyetértő tekintetéből összeálló „figyelő szem” és a jelenlévők támogatásából származó kény­szerítő erő. A mozgó villamos utasai közül senki sem sietett az ellenőr által egyedül képviselt hatalom segítségére, hogy annak hatása, működése erőssebbé váljon, haté­konyabb legyen. A hatalommal nem azono­suló ellenérdekelt kalauzra, a munkás kinézésű utasra és 20-22 utastársára az el­lenőr ebben a helyzetben nyilvánvalóan nem számíthatott. 29 Uo., Jelentése, 1910. április 5. Moskovics Mózes kalauz személyzeti dossziéjának eddigi dokumentumaiból persze nem az az igazán fontos és tanulsá­gos, hogy munkája az érte kapott fizetésén túl is szépen jövedelmezhetett. Sokkal ér­dekesebb számunkra az utasok és a kalauz együttműködése, kapcsolata, közös ellen­szenvük az ellenőrökkel, a mindkét felet ellenőrizni, fegyelmezni és büntetni akaró, szó szerint a helybejövő hatalommal szem­ben. Ha az ehhez hasonló esetek kivétele­sek lettek volna kalauzunk életében, joggal tekinthetnénk azokat egyszerű lopásnak vagy korrupciónak stb. Moskovics Mózes személyzeti dossziéjában azonban egyet­len olyan esetet sem találni, amelyben az utasok szembefordultak volna a kalauzzal. Egy esetben viselkedtek csak semlegesen, ezen kívül minden más alkalommal a vele való együttműködést választották. A kala­uz és utasai naponta találkoztak hasonló helyzetekkel, amelyekben viselkedésük időnként rögtönzésnek tűnik, mint az inas­fiú esetében, időnként közös érdeknek vagy ügynek látszik, mint a levelet író utas esetében, időnként pedig teljesen termé­szetesnek, magától értetődőnek, rutinsze­rűnek, együttműködésnek, mint a rossz je­gyet letagadó munkásnál. Moskovics Mózes még azt is megengedhette magá­nak, hogy hangosan, minden utas számára jól halhatóan, nyilvánosság előtt megfenye­gesse az ellenőrt. Ebben a hatalommal szembeni, következetesnek tűnő, öntörvé­nyű magatartásformában „A mindennapok történelmének perspektívájából a sokak gyakorlata tűnik elő.”30 Az utasok és kalau­30 Liidtke 2003.: I. m„ 154. old. 276

Next

/
Oldalképek
Tartalom