Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében

János ellenőr a kalauzok legegyszerűbb pénzszerzési lehetőségét, a már használt és érvénytelen jegy ismételt eladását írta le jelentésében.

„Moskovics Mózes 456. sz. kalauznak az eskü térről Óbudára ma d.e. 9 óra 40 perckor indított vonatára, a Dereglye utcánál fel- szállva, 8 utas között, az idemellékelt 97950 sz. kedvezményes L (típusú) jegyet, egy inas fiúnál találtam. Miután a lyukasztás sem a dátumnak sem az időnek nem felelt meg, az utast megkérdeztem nincs-e más jegye, nem-e ejtette el, nem utazott-e tegnap előtt, nem-e dobott el egy jegyet azon hiedelemben, hogy az régi és ezt tartotta meg azon hitben, hogy ez a mostani. Mind ezekre azt felelte, hogy nem. Amint a kalauztól a jegyet visszakapta, úgy szakadatlanul a kezében tartotta. Erre a kalauzt az utassal szembesítettem, és mi után a jegy szelvénye sem volt található, azt mondtam a kalauznak, hogy a végállomáson kikutatom. Erre elsápadt és a jegyeit 4-5 ízben is elejtette és a zsebébe kapkodott. Eközben az idemellékelt 78196 sz. egész jegyet, vagy a jegyek közül ejtette ki, vagy a zsebéből dobta ki. Melynek esését abban a pillanatban vettem észre, midőn az a zubbonya alját elhagyta. Mindezekre csak azt mondta a kalauz, hogy mit tud az a gyerek.”21 Az inast nyilvánvalóan nem büntették meg, hiszen az ellenőr a kalauzt jelentette fel, hibáztatta a történtekért és a jelentés sem ejtett szót semmilyen más konfliktusról a rossz jegy megtalálásán kívül.

Az utasok ebben az esetben az ügy passzív szereplőinek bizonyultak, mert nem csak nem voltak beavatva, de nem is

21 Uo., Jelentés, 1901. július 5.

értették, mi történt. Nem álltak egyik fél mellé sem, de nem is vádolták meg a kalauzt, noha magatartásukkal az ügy következményeit egyértelműen rá hárították. Az inasfiú figyelmetlenségét ki lehetett használni, szavait meg lehetett kérdőjelezni, ahogyan az meg is történt, de egy felnőtt esetében ez már nem biztos, hogy eredményes lett volna.

Jellegzetes hibákra, gyanús jegykezelésre lett figyelmes Horváth László helyettes ellenőr 1912. november 12-én. „Jelentem folyó hó 12-én délután 5 óra-kor felszálltam Moskovics Mózes 456. sz. Óbuda kalauznak, a Margit híd közepén kifelé menet. Ellenőrzés közben 18 utasa közül egynél az ide mellékelt, A (típusú) jegyet találtam. Amely befelé menő csonkítással van kiadva. Mikor ezért a kalauzt kérdőre vontam azt válaszolta, hogy elfelejtette jelenteni. De nézetem erre vonatkozólag pedig az, hogy mivel egész útvonalon ellenőre nem volt, és menetlevélen is, mint második szám szerepel, azért, hogy ne legyen feltűnő a jegy csonkítása, azért nincs kizárva, hogy a jegyet birtokába ejtette és ismét eladta. Ezért gyanús jegykezelésért jelentem fel.”22 A hibák észrevétele ellenére úgy látszik, egyetlen utas sem segített az ellenőrnek, hogy véleményét tanúkkal bizonyíthassa. Az ügyben semmi nem történt, azt ún. „függődként tartották nyilván.

Pulai János ellenőrnek három évvel később viszont - egy utas tanúként történő bevonásával - csaknem sikerült elkapnia kalauzunkat, akiről 1904. szeptember 23-i heti jelentésében a következőket írta.

22 Uo., Jelentés, 1902. november 12.

272