Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében
„Alulírott jelentem, hogy du. 2 órakor a Határ utcánál ment befele Moskovics Mózes 456. sz. k.(a)l.(auz) kinek kocsijáról leszállt Elszász fakereskedő, ki lakik Lajos utca 75. sz. alatt, ki mindég szakaszjeggyel utazik. Felszállásom után meggyőződtem, hogy szakaszjegy a kocsin nem hiányzik, mire említett kalauztól azt kérdeztem, hogy az előbb leszállt utasnak milyen jegye volt, ki azt felelte, hogy vörös táblájú 10 darabos jegyfüzettel utazott, mire én az utast fölkerestem lakásán és kértem mutatná meg, azon vörös táblájú könyvecskét, mellyel az előbb utazott, mire azon választ adta, hogy ő vörös táblájú jegyfüzetet nem is ismer, és jegyet sem kapott, a k(a)l.(auz) nem is volt nála és fizetni is majd csak akkor fog, mikor megemlített kalauzzal találkozni fog.”23 A helyzet fonákságát és a villamoson, mint különleges (munka)helyen, az ellenőrző hatalom ambivalens helyzetét jól mutatja, hogy az ellenőrnek - más lehetőség hiányában - a nyilvánvalóan bliccelő, lógó utashoz kellett fordulnia segítségért, az ebben őt támogató kalauz ellenében. Az eredmény nem lehetett kétséges. Moskovics kalauz 1904. szeptember 29-i jelentésében pontosan tudta, mit kell válaszolnia a vádakra, mi a követendő taktika. „Alázattal jelentem a tekintetes forgalmi hivatalnak, hogy szeptember hó 23-án a Pulai ellenőr úr följelentett, mert látta, hogy egy utas leszállt és kérdezte tőlem, hogy milyen jegye volt, én azt mondtam, hogy füzetes, mert a peron elején volt egy utas, aki szintén akkor szállt le, de én azt az utast, ki hátul szállt le nem vettem észre, 23 Uo., Heti jelentés, 1904. szeptember 23. és én azt gondoltam, hogy azt kérdi az ellenőr úr, én magam is szóltam az illető utasnak és kérdőre vontam, hogy miért nem váltott jegyet, aki azt felelte, hogy nem volt ideje, mert csak két megállót jött, az illető utas mint tanú is fogja állítani, hogy nem volt ideje váltani, ebben a dologban teljesen ártatlan vagyok. Maradok alázatos szolgája Moskovics Mózes 456-os kalauz”24 Az utasok puszta szimpátiája a kalauzon még együttműködés esetén sem mindig segíthetett. Az ellenőrzéssel szembeni ellenszenvvolt az ellenállás közös alapja, ám ez az ellenállás könnyen meghiúsulhatott, ha az ellenőrnek sikerült valakit rábeszélnie a tanúskodásra, rábírnia a hatalommal való együttműködésre. Különös levelet kapott Sramko Gyula utastól 1905. december első hetében a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság igazgatósága, miután egy Vass nevű ellenőr hűtlen jegykezelésért feljelentette Moskovics Mózest. „Mélyen Tisztelt Igazgatóság Miután dec. 2 dikán éjjel háromnegyed 11 órakor én apósom és sógorom utaztunk Óbudáról Margit hídig. És három szakaszjegyet váltottunk, de miután a szakaszjegy csak Császár fürdőig érvényes visszaadtuk a kalauznak és három zöld jegyet adtunk. (A levélíró figyelmetlen volt, mert itt értelemszerűen csak a kaptunk szó a megfelelő.) helyette. Én a jegyeket zsebembe téve tovább beszélgettem, beszédbe elmélyedve 3 jegyet találtam a földön és abban a gondolatban, hogy az a mi jegyünk, pedig az eredeti a zsebünkbe volt, amelyeket itt küldöm, mikor az ellenőr felszállt, a jegyeket átvette 24 Uo., Jelentés, 1904. szeptember 23. 273
