Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Kitaszítva – máshol, másként - Kunt Gergely: Az idő partján. Egy hadifogolynapló narratív pszichológiai elemzése
örültem ha minél többnek tudtam kifizetni a heti legnagyobb keresetet. Akkoriban két garnitúra csépelt egyszerre. Volt munka és dúskálhattam benne.” Lányának névnapján írt levelében, amelyet a napló feljegyzéseibe ékelt be, az általános viselkedési elvárásokat követően elsőként arra kéri leányát, hogy legyen illedelmes a nem azonos társadalmi, gazdasági, és kulturális háttérrel rendelkezők (valószínűleg ezt kell értenünk az „egyszerű emberek” kifejezésen) irányában is: „Az egyszerű emberekhez legyél kedves ez a kívánni valóm még Veled szemben. Látod mi Anyuval mindenféle emberekkel tudunk nyájasak lenni és ez jól esik mindenkinek.” A hadifogoly apa a helyesírás megtanulásának szükségességére is nagy hangsúlyt fektetett; erre olyan indikátorként tekintett, amely alapján úgyszintén elkülönülnek az „egyszerű emberek” a tanultabbaktól: „Még egyre figyelmeztetlek: a helyesírást tanuld meg tökéletesen. Nincs közönségesebb és szégyenteljesebb annál, amikor egy felnőtt helyesírási hibát ejt.” A napló alapján csak nagy vonalakban vázolható föl, hogy miként jelenik meg benne egy erősen hierarchizált és differenciált világkép. A kisfiának írt életvezetési tanácsok illusztrálják ezt legjobban, amikor az apa elhatározza, hogy a gyerekből állatorvos lesz, s idilli jövőt fest fel a naplója lapjain: „A rád maradó gazdaságom mellett még el tudnád látni az egész falu állatorvosi teendőit. Milyen szép lenne ha saját szép állatállományodat saját magad orvosolhatnád. Egészséges szabad életed lenne, csak az a fő hogy hivatalos ténykedést ne vállalj”. Egyetlen fiára egyébként mint az otthoni gazdaság folytatójára tekintett, s különösen érdekes, hogy ötéves gyermekét még egy esetleges közszolgálat lehetőségétől is távol tartotta. A kizárólagosan preferált szabad gazdálkodást állította ezzel szembe: „Ne legyél községi állatorvos, akkor meg tarthatod szabadságodat szellemileg és élhetsz mint igazságos Mátyás kemény gerinccel,” Az utóiratban újra a közhivatalviselés lehetőségével szemben foglal állást: „a kereskedői pálya is nagyon jó - szabad pálya, csak hivatalnok ne légy!” Megfigyelhető azonban, hogy mindazonáltal a kereskedést akár a gazdálkodásnál, akár pedig az állatorvosi szakmánál alacsonyabbra tartja, ezt erősíti meg a korábban már elemzett, édesapjával foglalkozó visszaemlékezése is, ahol röviden megjegyzi: „Tisztelték és szerették, bár csak kereskedő volt, de becsületes.” Ám az itt elemzett hadifogoly esetében a társadalom egyes rétegei nemcsak foglalkozás, de minden valószínűség szerint faji, illetve vallási alapon is élesen elváltak. Ez azonban szövegszerűen csupán egyetlen helyen jelenik meg, ahol a raboskodó németeket két néphez hasonlítja, akikhez negatív sztereotípiákat társít: „Hiába, nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a szegény zsidó alázkodó viselkedése párosul bennük az éhenkórász cigánnyal”. Befejezés Az elemzés, úgy vélem, érzékelhetővé tette, hogy a hadnagy milyen pszichés védekezési stratégiát alkalmazott naplójában. 159
