Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Kitaszítva – máshol, másként - Kunt Gergely: Az idő partján. Egy hadifogolynapló narratív pszichológiai elemzése

Az e kútfőket tárgyaló szakirodalom sajnos 23 nem vette át Lejeune kiváló terminusát, aki naplótipológiájában ezeket a forrásokat rendkívül találóan krízisnaplóknak, nevezte. Definícióját alkalmazva és pontosítva, ma­gam azokat a feljegyzéseket sorolom ebbe a kategóriába, amelyeket a szerző egy válsá­gosnak megélt periódusban készített. Ezek­nek a naplóknak sajátos jellemzőjük, hogy általában egy viszonylag rövid időszakot fog­nak át. Számos példa mutatja, hogy a krízis- helyzetekben - a betegségtől a frontszolgá­latig — gyakorolt naplóvezetés általános tevékenységnek tekinthető, s néha olyan embereket is írásra kényszerít, akik nem ru­tinos toliforgatók. Ezen kényszerű élethely­zetek stresszkeltőek, nagyfokú alkalmazko­dást kívánnak az egyéntől, kimenetelük többnyire megjósolhatatlan, kontrollálha­tatlan és kiszámíthatatlan. A diariumok ál­talános jellemzője, hogy mivel a szerző tár­sas kapcsolatai megszűnnek, kommuniká­ciós vákuumba kerül, s a napló hangsúlyo­zottan virtuális társsá válik, „akivel” a napló­író - korábbi bizalmas kapcsolatait pótolan­dó - egyoldalú kommunikációt folytat. Persze, hogy egy konkrét naplóíró eseté­ben milyen pszichés védekezési formák ér­vényesülnek, az illető a stressz, a trauma 23 Pihurik Judit: Naplók és memoárok a Don-kanyarból, 1942-1943. Napvilág Kiadó, Budapest, 2007., Szenti Tibor: Vér és pezsgő: Harctéri naplók, visszaemlékezések, frontversek, tábori és családi levelek az első világháborúból. Magvető, Budapest, 1988. 24 Pennebaker, James W.: Rejtett érzelmeink, valódi csökkentésére milyen stratégiát alkalmaz, ez egyénenként változik. A krízisnaplók írásának többnyire legfőbb célja - amint már utaltunk rá-, hogyannak írója az érzel­mileg felzaklató események szavakba önté­sével levezethesse a ránehezedő stresszt. A trauma, a stressz verbalizálása24 az elfojtás gátlásának feloldását szolgálja. Lehetősé­get biztosít a szerző számára, hogy ne félel­mein, veszteségein rágódjon, hanem - egy általa konstruált s általa kontrollálható narratívába illesztve - próbáljon meg érzel­mileg eltávolodni tőlük. Más szerzők a pszichológiai szakirodalomból jól ismert el­hárító mechanizmusokat alkalmazzák a megküzdés részeként. Ezekkel a terminu­sokkal azonban csak részben írhatók le azok a komplex individuális pszichés véde­kezési stratégiák, amelyek naplóírónként igen eltérőek. Jelen esetben kevésbé be­szélhetünk a trauma, a stressz verbalizá- lásáról. Ehelyett a szerző naplójának lapjain a jelennel szembeni pozitív, biztonságos, kontrollálható, számára jelentést és értel­met hordozó történetekből álló verbális ellenvilágot konstruált. Ebbe menekül­hetett el, s ennek segítségével erősíthette meg identitását a válságos, önértékelését több helyen kikezdő szituációban. önmagunk: Az őszinte beszéd és más írás gyógyító ereje. Háttér Kiadó, Budapest, 2005., Pennebaker, James W.: A stressz szavakba öntése: egészségi, nyelvészeti és terápiás implikációk. In: László János - Thomka Beáta (szerk.): Narratív pszichológia. Narratívák 5., Budapest., 2001. 189-205. old. 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom