Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Kitaszítva – máshol, másként - Kunt Gergely: Az idő partján. Egy hadifogolynapló narratív pszichológiai elemzése
hurcolását követő időszak vonatkozásában. A kérdés megfogalmazását s feltételét követően, az esetek többségében azután már nem foglalkozik mélyebben a problémával a diarium lapjain. Ám, amint azt a soron következő idézet két mondata is jelzi, az elbi- zonytalanító, leginkább is stresszkeltő problémáknak verbális szinten való megfogalmazásához - közvetett módon végiggondolásához is - félelem kötődött: „...Sokszor eszembe jut de még nem mertem megkérdezni mi van a sérveddel? fáj-e, nem kellett-e otthagyni a gyerekeket és kórházba menni? de borzasztó lenne. - Teljesen árván maradna a három apróság. Hogy kerültetek haza? de végeredményben otthon vagytok-e? és milyen az az otthon? lakható és jaj még sohasem mertem leírni élmég az én jó Anyuskám? várt-e benneteket? vár-e még engem? Otthon van-e Terka, Borcsa? Mi van a sógorokkal? Őket is befogták? vagy Imre talán odahaza van?” Másrészt hajlamos arra, hogy a kérdésekre adható lehetséges racionális válaszok végiggondolása helyett olyan feleletet fogalmaz meg, amely megnyugtató számára: „Anyuska mikor kezet csókolok megszokta simogatni a fejem, Te pedig anyáskodva nyújtod csókra a szád de egyik sem árul el semmit a hazai dolgokról, mintha titokzatosan meglepetést tartogatnátok részemre. És én remélem azt hogy »nézd apjuk milyen rendbe tudtunk hozni mi asszonyok mindent hazatérésedre«.” A költői kérdésekre adott, önmaga által megfogalmazott pozitív válasznak ugyanakkor hárító funkciója van, mert egyfajta gátként szolgálva megnyugtatóan lezárja az e félelmeken való további gyötrődéseit. A fenti kérdések azonban viszonylag ritkák a naplóban, ezzel szemben a jövő számára jól tervezhető és kiszámítható. Azokon az oldalakon, amelyeken hozzátartozóinak szóló tanácsait, jókívánságait, illetve a jövőre vonatkozó terveit vetette papírra, plasztikusan domborodik ki a háromszáz hold körüli területet birtokló nagygazda értékrendje és mentalitása. Ezen bejegyzések mindegyikében egy-egy családtaghoz kötődően is felidézi legkedvesebb emlékeit, élményeit, tehát ezúttal is érzékelhető a múltba való kalandozás: .... én me gint-megint csak haza gondolok és most látom hogy milyen nagyon boldogan éltünk tulajdonképpen a gondokkal egyetemben és menyire a családban és menyire a családnak.” Különösen a tizenegy éves nagyobbik lányának és a négy év körüli kisfiának írt tanácsokban, elvárásokban érhető tetten, hogy melyek azok az értékek, amelyeknek a következő generáció számára való továbbadását fontosnak tartja. Társadalomképére nagyban nyomta rá bélyegét, hogy tehetős gazda volt, így a társadalom a napló tükrében erősen hierarchizált, s tagjai természetszerűleg nem egyenlők. Visszaemlékezéseiben több esetben is szerepelnek cselédek, napszámosok, béresek, sőt egyik legszebb számon tartott emléke a cselédház felépítése. Ám a szolgálók, néhány kivételtől eltekintve - pl. a kocsis - nem jelennek meg név szerint, konkrét személyként. A naplóíró földbirtokos számára a cselédek nagy száma, illetve a cselédház építése elsősorban egykori gazdálkodási sikereit bizonyítja: „Szombat esték, amikor a sok tarka-barka leány napszámos és férfi napszámos sorakozott fel az iroda előtt és 158
