Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Kitaszítva – máshol, másként - Kunt Gergely: Az idő partján. Egy hadifogolynapló narratív pszichológiai elemzése

csárdában vagy az elemózsiás kosárban magunkal vitt jó falatokból.” Különösen fontosak értékelő kommentárjai, amelyek révén kifejezi viszonyát az egykori eseményekhez, jelentéstartalommal ruházva fel őket. A gyermekkor idealizált képe az ő esetében szorosan összefügg az egykori politikai berendezkedéssel, ennek megfelelően a kiegyezés korszaka számára a boldog gyermekkor szinonimája is egyben. így a politikai rendszerhez érzelmi kötődés is társul: „Béke. Minden van. Boldogság. Osztrák Magyar monarchia, Ferenc József király, és akkor is volt elégedetlen ember.” Néhány nappal később, egyik leghosszabb bejegyzésében úgyszintén gyermekkora felé fordul, s már bemutatja azt a polgári lakást is, ahol egykor laktak: „4 remek hatalmas terem egymás mellett. Szalon, ebédlő, nappali és háló a hálóból nyílt egy kisebb szobácska a lányok szobája. Remek lakás volt. Kétszárnyú üvegezett ajtó egyikből a másikba. Mindegyik szobán 2 nagy ablak az utcára. A Járásbíróság mellett a Debreceni patikával szemben laktunk.” Majd a horni hadifogolytábor szögesdrótkerítései mögött, elzárva, gyerekkori emlékei közül egy váratlan rokoni látogatást idéz meg, érdekes módon mindvégig némi iróniával fűszerezve. Hangsúlyozza, hogy az emlékezetes eset mennyire erőltetett volt számára: „Többen igen elálmosodnak de nem illik lefeküdni.” S amikor a rokonok a délutáni vonatot lekésik, ismét megjegyzi: „Visszajöttek de már akkor mindenki unta a vendégeskedést és kényszeredetten folyt a beszélgetés az esti vonatig.” A napi visszaemlékezések általában több koherens történetből állnak össze, s a szerző

asszociációja fűzi őket egybe. A jelent röviden tárgyaló bejegyzések közé ágyazódó, múltba kalandozó bejegyzések az egyes aktuális eseményekhez kötődő képzettársításokon alapulnak, amelyek a leghétköznapibb események is lehetnek. Az otthont s a hadifogságának helyszínét az azonos időjárás alapján, vagy az évszakhoz kötődő aratási munkákhoz kötődő emlékei alapján fűzte össze. A naplóíró egyrészt a rokoni látogatásról emlékezik meg, majd kereskedő édesapjával töltött nyaralásairól, később meg a testvéreivel töltött otthoni nyarakról. A múltba révedés alkalmával pontosan igyekszik rögzíteni legszebb gyerekkori élményeit: „... mikor már nagyobbacska voltam minden délután illetve estefele csolnakázni mentem. Boldog vakációk még e szót is jólesik leírni. Titkozatos játékok. Robinson szigeten sátor, bánya, gazdaság. Mézeskalácsos árjegyzék tele képpel.” E bejegyzésekben egymástól eltérő elbeszélési technikákat alkalmaz. Az első esetben, az apjával kapcsolatos emlékek felidézése során az igeidőket úgy alkalmazza, hogy a múltat jelen idejű történésként írja le. így mintegy kitágítva az időkeretet, kimerevíti gyerekkorának történéseit. Az események átélő szereplőjeként jeleníti meg önmagát, az életkor újraélésére jóval nagyobb teret kínálva. A második esetben, a nyári vakáció élményeit már múlt időben beszéli el, s már mint kívülálló tekint vissza gyermekkori önmagára.

Két nappal később ugyancsak a múltba menekül. Ezen bejegyzések nyomán érzékelhető, hogy aktuálisan kilátástalan hangulata milyen végletes ellentétben áll a naplóban vázolt idilli múlttal. A jelenről rö152