Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Kitaszítva – máshol, másként - Kunt Gergely: Az idő partján. Egy hadifogolynapló narratív pszichológiai elemzése

nem követ, a naplóírást önmagával folytatott társalgásként fogja fel: „nov. 12-én kezdem a naplót. Miért? magam sem tudom. Talán mert egyedül vagyok és a hosszú téli este a jól fűtött szoba a villany- világítás e soká nélkülözött civilizáció a sok-sok idegenszerűség után beállott békés nyugalom vagy talán kis családom megtalálása folytán reám szakadt lelki békesség inspirál arra hogy beszélgessek valakivel - máshíján magammal.” A naplóját ezt követően egészen májusig nem folytatja, nem érezte szükségét, hogy a napi eseményeket feljegyezze. így a forrás döntő része az orosz hadifogságban született, amikor kétszeresen is beszűkülnek kommunikációs lehetőségei. Egyrészt a családjától fosztják meg. Azonban a naplóírás „újrakezdésének” lendületet mégis valószínűleg az adott, hogy a táborban kialakított új társas kapcsolatát is felszámolták, hiszen legjobb barátját másik táborba szállították. Júniusban egy kevésbé rossz hangulat lenyomatát tükröző bejegyzésben még örömmel jegyezte fel, hogy van kivel beszélgetni: „Bandi rezsón egy konzervet főzött rizsával végtelenül jóllaktunk.... Igen jól elszoktunk beszélgetni a közös ismerősökről főleg persze Zóbel(?) családról.” Amikor két héttel később elválni kénytelenek, úgyszintén feljegyzi: „Ővele tudtam csak családomról beszélgetni.” Azonban minden valószínűséggel ez a kommunikáció nem volt kellően mély. így társas kapcsolatait pótlandó, a napló(írás)t egy virtuális tórrnak tekintve, kreál maga számára egy őszinte kommunikációs közeget, amellyel bánatát s örömeit megoszthatja: „Jól esik írni, úgysem tudok kinek beszélni gondjaimról.” A későbbi, már mind hosszabb visszaemlékezéseket, leveleket is tartalmazó bejegyzések egyre inkább a naplóírás fontosságát és teljes magányában nélkülözhetetlenül szükségessé válását tükrözik. Gyakoriak a megszólítások, a családtagokhoz, barátokhoz személyekhez intézett költői kérdések, más esetben pedig levél formájában ékelődik be a napi bejegyzésbe a hozzájuk intézett mondandó. Másrészt talán az a remény is élteti a naplóírót, hogy azt a megszólított majd olvasni fogja, s így teljessé válik a kommunikációs ív. A bejegyezések jelenre vonatkozó részei erős bizonytalanságot sugallnak. Ezek egyrészt a táborban kerengő hírfoszlányok, másrészt a hazaindulás egyre változó időpontját kémlelik. A kétség és bizonytalanság inkább az egyes családtagokhoz intézett költői kérdések formájában jelenik meg, amelyeket azonban vallásos világképéből fakadóan - amit később részletesen is tárgyalni fogok — önmaga számára megnyugtatóan rendezni tud.

Összességében négy nagy rész bontakozik ki a papírra vetett napi szavak száma és időkezelése szerint. Az elsőt a je/enrc fókuszáló aktív (május 1-19.), később passzív állapotot (május 20-július 16.) tükröző rész alkotja; majd a napló hirtelen megugró bejegyzései már elsősorban a múltból, illetve a jövőből táplálkoznak (július 17-augusz- tus 18.), legvégül pedig ismét a jelen felé (augusztus 16-26.) fordul a muszka rabságban sínylődő hadifogoly.

II. A naplóírás mint pszichés védekezési stratégia

A napi bejegyzések hossza, illetve időkezelése a hadifogoly pillanatnyi lelkiállapotá149