Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Lovik Károly válogatott elbeszélései

toztak, mint az érett gyümölcs. Egy kétkerekű kocsi zörgött kunt, a száraz kerék-barázdákon; a rosszkedvű kutya rekedten kezdett ugatni. Mindez szép volt és szép a tudat, hogy senkise szeret, hogy egyedül állok és a bánat, az egész világ bánata az enyém.

Fölgyógyultam és idővel elkerültem a ködös mocsaras ligetből, amely azóta levetette a kígyóbőrt és csillogó utcák, élénk lámpák, tarka kertek mezébe öltözött. Az évek elmerültek és idővel átláttam, hogy az ember földi célja az, hogy a nyugalmat, a boldogságot, a tűzhelyet elérje. Rendes ember lettem. De, mikor gyermekeimet reggelenkint az iskolába vezetem, sokszor gondolom el, hogy életemnek az volt a legboldogabb része, mikor az elhízott gesztenyefák alatt laktam, mikor szenvedni, sírni, kétségbeesni tudtam és fagyoskodva érzem, hogy ezek a szép napok soha, soha többé nem térnek vissza.

84