Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Lovik Károly válogatott elbeszélései
Okosok és bolondok K özel a fővároshoz, puskalövésnyire a vasúti töltéstől, egykori nádasok helyén, állt a Lesnyák-szanatórium. A sárga homokból ridegen emelkedett ki a piros téglás épületcsoport s a kellemellen benyomást alig enyhítette a magas kerítésű park, amelyben vékony rózsatövek, fiatal nyírfák, viruló orgonabokrok hajladozlak. A kora tavaszi délután a kertben voltak a betegek. Egyik részük föl és alá járt, a másik letelepedett a padokra és tejet ivott, nikotinmentes szivart szívott vagy a szomszédjával beszélgetett. Hosszú vászonkabátban, zsinóros sapkával fején, itt-ott egy ápoló alakja bukkant föl. A főváros felől egyenletes csöndes moraj hallatszott, amely mintha testet ötlött volna és ott lebegne a nyárfák fölött. A kert szögletében álló filagóriánál három beteg ült. Az egyik magas vál- lú, sápadt és gyűlölködő tekintetű fiatalember; a másik hízásnak induló, körszakállas, szelíd kékszemű férfiú; míg a harmadik barátságos képű, élénk kis aggastyán, aki szaporán szívta szivarját, mialatt ujjai szüntelenül a pléhasztalon zongoráztak. Mindhárman tisztában voltak azzal, hogy őrültekként kezelik őket, magukban azonban egyenkint és összesen megállapították, hogy ez csak a többség erőszakos joga következtében történik: alapjában értelmes, munkára hivatott emberek, a társadalom hasznos tagjai, akiket ok nélkül zártak ide. A szót a tengerészsapkás aggastyán vitte. Kellemes csengésű, kissé magas hangon beszélt; a szeme csillogott, s gyerekesen sima arcbőrén néha pi- rosság futott el.-A köd soha oly szép nem volt, - fejezte be elbeszélését -, mint ezen a napon. A lentső réteg sötétszürkének tetszett, a közepe ibolyaszínűnek, a teteje rózsaszínű volt, mint a szűzhavon nevelkedett havasi rózsáé. Az egész mintha egy óriási szivárvány része lett volna. Egy ideig a köd nyugodtan feküdt a vetések fölött, mikor azután a hold kibújt, a páratömeg elkezdett mozogni, először reszketett, majd oly erősen hullámzott, hogy egy-egy opál-szárnya az ablakomig csapott. Amint csöndes, leheletszerű érintéssel 57
