Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Lovik Károly válogatott elbeszélései

A faluban egy nap bolt nyilt : az első üzlet ezer esztendő óta. Siralmas helyiség volt, a kirakatot az ajtó jelezte: ott lógtak az ostornyelek, istálló-lámpák és katrincák, mig belül sok gyufaskatulya, kősó és kasza fogadta a látogatót. A boltnak mindazonáltal volt egy büszkesége: egy szép nagy fa-koporsó, amelyen aranyos pántok húzódtak végig, a szögleteken kacskaringós csomókba szaladva. Ha valaki felemelte a fedelet, csipkés vánkost látott a selyemmel bevont deszkák közt. A kereskedő a városból hozta magával a koporsót, Isten tudja, hogyan jutott hozzá. Mindenesetre gyönyörű portéka volt, Hrizsnyón nem láttak még ilyet. A tótok kalaplevéve bámulták s a falu örege egyszer, hosszú habozás után így szólt:- Szabad megfogni?

A kereskedő azt mondta: szabad.

Akkor a tót megfogta a koporsó sarkát és boldog hülyeséggel mosolygott maga elé. Azt érezte, mint a koldus, ha megcsókolhatja a király palástja szélét.-Vájjon mennyibe kerül? - sóhajtott egy ráncosképü anyóka. (Olyan ráncokat, mint a tótoknál, sehol se látni: mély barázdáik feketék s a fej olyan, mintha véső fúrta volna össze-vissza. Ez a véső a gond és a nyomorúság.)- Annyi pénzed nincs — szólt a kereskedő, — mert ez a koporsó száztizennyolc forint.- Száztizennyolc forint - mondták a parasztok azon a hangon, mint a gyermek a kisértet szót.- Hanem azért lehet valamit csinálni - nevetett a madárfejü boltos, - lehet valamit csinálni, gyerekek. Ha egy nem is tudja megvenni a koporsót, vegye meg a falu.- De hogyan feküdjön bele az egész falu? - kérdezte egy gyermek.

Az öregek elkergették; miért jut ilyesmi az eszébe.- Nem is értem úgy — folytatta a kereskedő - hogy mindnyájan beléfe- küdjetek, ez nem megy. Hanem, jól figyeljetek — megveszitek közösen a koporsót és aki először meghal, azé lesz.-Azé, hallod, azé - bólintottak fejőkkel az öreg asszonyok. - Aki elsőnek meghal, az fekszik belé, jó Istenem!- Mindenki minden héten fizet öt krajcárt, aztán isten hírével tiétek a koporsó. Még az arabs császár se feküdt ilyenben - fejezte be a boltos.

A parasztok összeálltak és tanakodtak. Nagyon tetszett nekik a koporsó, különösen az aranypántok meg a fehér selyem vánkos; az is szép volt, hogy az alkotmánynak négy sárgaréz lába volt, olyan, mint a farkasoknak. Végre is elhatározták, hogy megveszik a koporsót s mindjárt be is fizették az első járulékot és azután szorgalmasan fizették is tovább, elgondolva micsoda gyönyörűség lehet egykor a hegyoldalban habos vánkoson feküdni és hallgatni,

38