Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Lovik Károly válogatott elbeszélései
-Tudod, hogy nincsenek kísértetek, hányszor mondta a tiszteletes úr? Aludj szépen, Sándorka. A gyerek könnyes szemét az ablakra meresztette. — Ott láttam - szólt a sírást nagy sóhajjal befejezve. - Most megy az erdő felé! - síkokon fel újra. A mészáros kirántotta az ablakot és kiorditott az éjszakába-Jár erre valaki? Szólj, vagy halál fia vagy !-Senkise válaszolt. Rut a kapu felé haladt, félt, hogy minden pillanatban megszólalnak a kakasok. A mészáros visszament a gyerekhez és nevetni próbált.- Látod, hogy nincs ott semmi. Sokat vacsoráztál, Sándorka, feküdj le. A gyerek nem nyugodott meg, ott látta bolyongani a kisértetet a szilvafák között. íme! most megáll, visszafordul és búcsút int a kezével. — Ott, ott! - mutatott a kis fiú rémülten az udvarra. — Én látom, ott áll és ide néz! A gyerek ijedtsége ráragadt a mészárosra, arca kigyult, az ökle összeszorult. O is érzett valami különöset, mintha hűvös légáramlat keringene körülötte és a szobában is idegen, dohos szag leng. Megint kitépte az ablakot és kiordított, de nem kapott választ. A falon ott csüngött vadászfegyvere, hirtelen lekapta a falról, megtöltötte és kétszer kilőtt a szilvafa felé.- Most elment - szólt a kis fiú aléltan. Amint Rut a temetőhöz közeledett, egyszerre megszólaltak a kakasok. A szabó elkezdett futni, de hiába, késő volt. A kapunál egy termetes, földig érő szakállú alak állott, az öreg szellem, aki minden elköltözött lelket számon tart. Ránézett Rutra és mély hangján ridegen így szólt- A lelked künt marad és a vizek fölött fog bolyongani ! Rut meghajtotta a fejét, tudta, hogy ez Ítélet ellen nincs fölebbezés, lelke időtlen időkig ott fog járni a hideg habok felett, megkergetve, megtépve a sirályoktól és a piszkos hullámoktól. Lassan bevánszorgott a temetőbe és lefeküdt a koporsójába.- Miért is nem vigyáztál a kakasokra - szólt hozzá a szomszédja. - Micsoda könnyelműség, most évezredekig fogsz szenvedni! 36
