Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában
külföldön találkoznak” tipizálása, mely Andornaki első önkritikus elmélkedését indítja el. Ebből az önkritikából a korabeli magyar nemesség motiválatlan személyiségtípusának képe bontakozik ki, melynek központi fogalma, talán az „átmenet” kifejezésében ragadható meg. Ez az „átmenet” valójában a magyar nemes létmódja, egész céltalan élete „átmeneti kor”. „’Az átmenet’, ahogy ezt a furcsa dermesztő és álmatag állapotot nevezte, egyre tovább és tovább tartott, és úgy látszott soha se akart véget érni.” Az átmenet kifejezést olyan korra alkalmazza a szöveg, mely nem alkalmas építő, alkotó tevékenységre, körülbelül ugyanazt jelenti, mint a Claudio Magris által a Habs- burg-mítosz kapcsán idézett osztrák kife- jezés, a fortwursteln. Eltölteni azt a „kis időt”, ami tulajdonképpen az élet, ahogy Az udvar című elbeszélésében írja Krúdy Gyula,137 akinek Móricz Zsigmond tulajdonította nekrológjában az átmeneti korral kapcsolatos híressé vált sorokat, melyek Huszárik Zoltán Szindbád filmjében is fontos szerepet játszanak. „Nem szeretem én ezt a mai világot... Azt mondják ’átmeneti idők’ ... Csakhogy én nem kívántam átmeneti időt: igaz, ezt az egész életet se tudom, hogy valaha kiköve- 138 teltem volna...” 136 „ellenni", „lébecolni" In: Claudio Magris: /4 Habsburg-mílosz az osztrák irodalomban. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988. 236. old. 20. jegyzet. 13? Krúdy Gyula: Pókhálós palackok. Szépirodalmi Ezek a sorok fejezik ki legtalálóbban az „átmenet” jelentését, abban az értelemben is, ahogy talán Andornaki használja, aki még nem sejti, hogy másfél évre fölfüggesztetik az „átmeneti kor” Magyarországon. A Gerényi által fölolvasott osztrák újság szalagcímeiből értesül a forradalomról. A gyors, rövid közlésegységek bombázzák a hallgatót, s az olvasóban is a forradalmi események aktivitásának hangulatát ébreszthetik. Andornaki azonban egyszerre figyel a fölolvasásra és arra, hogy egy álmos berlini pincér a legyeket püföli lassan a légycsapóval „és Andornaki lelkében a tompa puffanások összekeveredtek a történelem eseményeinek robajával.” A hírek hallgatója nem egyszerűen szkeptikus az elhangzottakkal kapcsolatban, hanem - úgy tűnik - a figyelmét sem keltik föl sem az információk, sem az események. A magyar szabadságharc - főként Jókai által - mitizált cselekményét bemutató szövegektől alapvetően idegen ez a hangnem. Lövik nem a dicsőség történetét írja, hanem a történelmi pillanat fölismerhetőségének lehetőségét latolgatja, illetve a lehetséges fölismeréshez vezető utat követi végig. Ehhez kapcsolódóan változik a szereplők — elsősorban Andornaki - Magyarországról alkotott véleménye. Ezekben az elképzelésekben a haza emblematikusan tematizálódik. Előbb nemtőként jelenik meg, majd egy rövidebb leírásban az allegória, megelevenedvén, annak az elmaradott országnak a Könyvkiadó, Budapest, 1977. 594. old. 138 Móricz Zsigmond: Krúdy elaludt. In. Krúdy világa. (gyűjtötte és Irta Tóbiás Áron). Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 286. old. 177
