Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában
példa lehet Az aranypolgár regényideje, mely egy ideális - biedermeier? - korban játszódik, de a regényidő történelmi megfelelője mégis az a korszak, melyet az elbeszélő így jellemez: „Az alkotmányos éra helyreállítása után történt.”132 133 De, hogy ez az éra az olmützi oktrojált alkotmányhoz vagy a kiegyezéshez köthető-e, arra nézve nem kap az olvasó fólvilágosítást, még az sem segítheti az értelmezést, hogy Budapest polgármestere a hosszas tartózkodásra újra a fővárosba érkező uralkodót várja. A Vándormadár spleenes főszereplője számára már kényelmetlen és zavaró a történelemnek az a megjelenési formája, mely a vidéki Magyarországra oly jellemző. A megvásárolni kívánt birtokon és a kúriában tett látogatása, mely egyetlen nagyívű, aprólékos leíró jelenetbe komponálja a vidéki létet a vidéki magyarság léttapasztalatával és -szemléletével, valamint ennek a létnek a tárgyi rekvizítumaival, végképp meggyőzi arról, hogy az ősök világába nem kapaszkodnak már gyökerei,134 menekül a nagyvilági életbe. A kúria mennyezetes Rákóczi- ágya, és ezzel összefüggésben az álmatlanság, a mozdulatlanság - melyet az örökös eső csak fokoz -, valamint a családi kripta közelsége a kertben, nem egyszerűen az elmaradottságvagy a jelenné élt múlt (a daliás kuruc idők?) untig ismert jelölői. A pusztuló kert, a mindent belengő rothadásszag és a hideg, nyirkos szobák inkább a halál és az elfeledettség fenyegetését jelentik, s ebben az értelemben írják fölül a hagyományos értelmezési lehetőséget, a dekadencia han132 Amennyiben lehetséges ennek a korszakmegjelölésnek jelentést tulajdonítani a Lövik prózában. gulatát teremtik meg a történelem kulisszái között alvó Magyarországon. A Görgey csillaga című regény135 - noha csak három fejezet készült el belőle - világosan jelzi Lövik elképzeléseit a történelmi epikával kapcsolatban. A kezdő mondat ezúttal nemcsak arról tájékoztatja az olvasót, hogy írója életében a lovassport fontos szerepet játszott. A történelem elutasításaként is olvashatók a nyitó sorok. Figyelmeztetnek arra, hogy a tudományos értelemben vett vagy tudományos narratívákra is támaszkodó történelemfólfogás idegen ettől a szövegtől. Semmit sem mond ki, nem von le tanulságokat - hacsak Andor- naki elmélkedéseit nem értelmezzük így-, ehelyett bemutatja, leírja, láttatja mindazt, amiből az olvasó összerakhatja a 19. század dereka Magyarországának rajzát, mégpedig úgy, hogy a töredék legnagyobb részében az események nem is Magyarországon játszódnak. A haza képe Andornak? emlékezéseiből, párbeszédekből, eszmefuttatásokból bontakozik, hasonlóan ahhoz, ahogy a szöveg vége felé a dunai hajóút során az ismerős partok tája bontakozik ki Görgey és Andornaki előtt. Bár néhány frázisa kissé megkopott, a szöveg magyarságképe kritikus és pontos, illetve olyan, amilyennek például Széchenyi István Napló]íbó\ vagy nem utolsó sorban Jókai Egy magyar ná- bob)&bó\ megismerhetjük. Utóbbi francia- országi jeleneteire emlékeztet Gerényi és Andornaki első találkozása a hajón, Gerényi félszeg viselkedése és Andornaki finom, de kimért elutasítása. Mindez a „magyarok, ha 133 29. jegyzet 287. old. 134 96. jegyzet 46-53. old. 135 1916-ban jeleni meg a Nyugat 2. számában. 176
