Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)
Kelemen Zoltán: A dilettantizmus dicsérete. Lovik Károly a századforduló irodalmában
hangnemre, melyet a világháború után Krúdy Gyula alkalmaz a Habsburg család századfordulós történetét megidéző szövegeiben. Nemcsak azt tudhatja meg az olvasó, hogy Erzsébet királyné kiváló lovas volt, de azt is, hogy szenvedélyes vadászként hogyan tervezte meg a falkavadászatokat, mit evett ebédre Gödöllőn a vadászatok és a lovaglás közti szünetekben, hogyan igényelte az egyre nehezebb akadályokat, és hogyan trenírozta saját maga lovait. „A királyné - kitűnő keze, nagy érzéke és keresetlen eleganciája volt a nyeregben - minden lovat egyforma jól lovagolt, lett légyen az telivér, félvér vagy írországi.”126 A királyról azt tudhatjuk meg - bár kellő tisztelettel előadva -, hogy „többször elbukott” a rókavadászatokon, ugyanakkor bőkezű mecénása a sportágnak a mű írásakor is. A történeti kitekintés mintha az akkor már halott királynéra emlékezne rezignált lezárásával: a paskáli és a palotai meetek helyén a mű születésekor már gyárak, sugárutak és lakóházak állnak: „A régi, színes vadászidőket elnyelte a múlt.”126 Mintha nem a szakkönyvíró Lovikot olvasnánk, hanem a melankolikus, bánatba és szenvedésbe szerelmesedett elbeszélőjű novellák szerzőjét. Az igazságról című novella expozíciója is ezt a tájat örökíti meg, újfónt egy Habsburg, Mária Terézia uralkodásához kötve a daliás időket, mikor még túzokra vadászhattak a Pestet éppen hogy elhagyó urak, de ugyanilyen valószínűséggel talál125 42. jegyzet 103. old. 126 I. m. 104. old. 127 33. jegyzet 362-362. old. 128 I. m. 16. old. kozhattak - legalábbis a narrátor szerint - Rózsa Sándorral egy út menti csárdában.127 így lesz a múlt (Krúdyra is utalva: régen volt félmúlt) 1907-ben(!) szimbolikus megtestesítője a Habsburgok széles ajka, mikor a Hohenzollerekkel vagy Vak Bottyánnal, esetleg a Wittelsbachokkal történik az összehasonlítás a Balsaiak nagy orra okánzí kertelő agár című regényben. Azért vál- hat-válik múlttá a jelen, hogy megjelenhessen a kurtanemeseknek abban a közegében, amely érzékeny önlegitimációs rítusai miatt minden időt csak a hagyomány múltidejeként képes, illetve hajlandó értelmezni és értékelni. Ebből a szempontból a Rákóczi szabadságharc közös kuruc-labanc történelme, pontosabban annak egy család (a Balsai) történetén belüli jelentkezése magától értetődően az elbeszélés jelenidejéért, pontosabban minden további lehetséges időért szavatol, a családot történelmének változatossága (kuruc és labanc ősök egyaránt, egy történelmi időben találhatóak benne) jelöli ki erre a szerepre.129 Az ónodi országgyűlés ezúttal nem történelmi tény, hanem a patriarchalitás szövegszervező szimbóluma, amely az anekdotákban és adomákban kifejeződésre jutó családi legendárium felől szervezi a szöveget. Csakhogy Lövik deformálja az anekdotát. Ez a gyakorlat a szöveg értelmezését ironikussá teheti, de az író új narrációs lehetőséget dolgoz ki belőle, főként rövidprózájában.130 „Lövik novellái megválnak az anekdotikus mintától.”131 Az idősíkok egymásba csúszására-torlódására további 129 l.m. 139., 156., 157. old. 130 35. jegyzet 76-77. old. 131 I. m. 83. old. 175
